Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


7. A névmások szerepe a szövegszerkesztésben Névmások osztályozása - egyirányú névmások csak főnévre vonatkozhatnak - elsősorban utalással helyettesítenek - többirányú névmások főnévre, melléknévre, számnévre, határozószóra vonatkozhatnak - utalás mellett sajátos szerepet is betöltenek a mondatban - a csoportokat a helyettesítéshez társított sajátos jelentéstöbblet alapján tovább bonthatjuk ragozatlan alakok ragozott egyirányú névmások személyes névmás én, te, ő, mi ti, ők, maga, maguk, ön, önök velem, mel-letted, hoz-zánk, nélkü-le - külön jelentésárnyalat nélkül helyettesít főnevet, elsősorban személyeket - az 1–2. személyű névmás csak beszéd-helyzetben kap tartalmat - én a beszélő, te a hallgató - a 3. személy utalhat egy harmadik sze-mélyre, de egy már említett szóra is visszaható névmás magam, magad, maga, ma-gunk, magatok, maguk magammal - főnévre utal, de sajátos jelentéssel - a tárgy vagy határozó azonos az alany-nyal kölcsönös névmás egymás egymást - főnévre utal, de sajátos jelentéssel - két cselekvés egymásra irányulását fejezi ki a tárgy vagy a határozó birtokos név-más enyém, tied, övé, mienk, tietek, övék enyéim, tieddel - két szó, a birtokos és a birtok viszonyára utal - a birtok mondatbeli szerepében áll - megnevezi a birtokos személyét és szá-mát, és a birtok számát többirányú névmások mutató név-más ez, az, emez, ugyanez, ilyen, ugyanolyan, ekkora, ennyi, ugyanennyi, itt, ott, ekkor, akkor, így, úgy ezt, ezzel, ebben, ilyennél, ekkorát - azonosítás, nyomósítás kifejezése - érintkezik a személyes névmással, de gyakran nyomatékosabb - utalószóként állhat a főmondatban kérdő ki, mi, melyik, milyen, mek-kora, mennyi, hány, hol, hová, meddig, mióta, ho-gyan kit, melyik-hez - a kiegészítendő kérdés legfontosabb ki-fejezőeszköze - egy a kérdezőtől nem vagy nem jól is-mert fogalomra utal - minden a mondat főhangsúlyos része vonatkozó aki, ami, amely, amelyik, amilyen, amekkora, ameny-nyi, ahány, ahonnan, aho-gyan akinek, amihez - kötőszóként bevezeti a tagmondatot, egyúttal teljes értékű mondatrész is határozatlan, általános, tagadó mindenki, bármi, semelyik, másik, akármilyen, minden, valamennyi, néhol, seho-gyan mindenkitől, bármiben - kifejezhet határozatlanságot, általánosí-tást, tagadást A névmások és szerepük Névmások jelentése - közvetlenebb kapcsolat a valósággal - teljes jelentéstartalom csak adott beszédhelyzetben vagy élő szövegben Szerepük a közlésfolyamatban - más szavak helyettesítése („nevek másai”) - a mondat, tagmondat korábbi vagy későbbi szava, szószerkezete - egy mondat vagy bekezdés tartalmának összefoglalása - utalhat a beszédhelyzetben jelenlevő tárgyakra, személyekre - tömörítő szerep, szóismétlés elkerülése - a szöveg egységének és érthetőségének eszközei - kapcsolatteremtés a részek között, utalás, nyomosítás, összefoglalás Mondatrészi szerepük - névszókat, határozószókat mondatrészi szerepükben is helyettesíthetik - mindenféle mondatrész szerepét betölthetik - általában nem lehetnek szintagmák alaptagjai - csak nagyon korlátozott mértékben lehet bővítményük (pl. értelmező) Alaktani viselkedésük - kaphatnak jeleket és ragokat - képzőt csak kivételesen Névmásítás és törlés - az ismétlődő főnevet nem kell mindig névmásítani, gyakran ki is lehet hagyni - az igei személyrag utal az alanyra és sokszor a tárgyra is