7. A névmások szerepe a szövegszerkesztésben
Névmások osztályozása
- egyirányú névmások csak főnévre vonatkozhatnak
- elsősorban utalással helyettesítenek
- többirányú névmások főnévre, melléknévre, számnévre, határozószóra vonatkozhatnak
- utalás mellett sajátos szerepet is betöltenek a mondatban
- a csoportokat a helyettesítéshez társított sajátos jelentéstöbblet alapján tovább bonthatjuk
ragozatlan alakok ragozott
egyirányú névmások személyes névmás én, te, ő, mi ti, ők, maga, maguk, ön, önök velem, mel-letted, hoz-zánk, nélkü-le - külön jelentésárnyalat nélkül helyettesít főnevet, elsősorban személyeket
- az 1–2. személyű névmás csak beszéd-helyzetben kap tartalmat
- én a beszélő, te a hallgató
- a 3. személy utalhat egy harmadik sze-mélyre, de egy már említett szóra is
visszaható névmás magam, magad, maga, ma-gunk, magatok, maguk magammal - főnévre utal, de sajátos jelentéssel
- a tárgy vagy határozó azonos az alany-nyal
kölcsönös névmás egymás egymást - főnévre utal, de sajátos jelentéssel
- két cselekvés egymásra irányulását fejezi ki a tárgy vagy a határozó
birtokos név-más enyém, tied, övé, mienk, tietek, övék enyéim, tieddel - két szó, a birtokos és a birtok viszonyára utal
- a birtok mondatbeli szerepében áll
- megnevezi a birtokos személyét és szá-mát, és a birtok számát
többirányú névmások mutató név-más ez, az, emez, ugyanez, ilyen, ugyanolyan, ekkora, ennyi, ugyanennyi, itt, ott, ekkor, akkor, így, úgy ezt, ezzel, ebben, ilyennél, ekkorát - azonosítás, nyomósítás kifejezése
- érintkezik a személyes névmással, de gyakran nyomatékosabb
- utalószóként állhat a főmondatban
kérdő ki, mi, melyik, milyen, mek-kora, mennyi, hány, hol, hová, meddig, mióta, ho-gyan kit, melyik-hez - a kiegészítendő kérdés legfontosabb ki-fejezőeszköze
- egy a kérdezőtől nem vagy nem jól is-mert fogalomra utal
- minden a mondat főhangsúlyos része
vonatkozó aki, ami, amely, amelyik, amilyen, amekkora, ameny-nyi, ahány, ahonnan, aho-gyan akinek, amihez - kötőszóként bevezeti a tagmondatot, egyúttal teljes értékű mondatrész is
határozatlan, általános, tagadó mindenki, bármi, semelyik, másik, akármilyen, minden, valamennyi, néhol, seho-gyan mindenkitől, bármiben - kifejezhet határozatlanságot, általánosí-tást, tagadást
A névmások és szerepük
Névmások jelentése
- közvetlenebb kapcsolat a valósággal
- teljes jelentéstartalom csak adott beszédhelyzetben vagy élő szövegben
Szerepük a közlésfolyamatban
- más szavak helyettesítése („nevek másai”)
- a mondat, tagmondat korábbi vagy későbbi szava, szószerkezete
- egy mondat vagy bekezdés tartalmának összefoglalása
- utalhat a beszédhelyzetben jelenlevő tárgyakra, személyekre
- tömörítő szerep, szóismétlés elkerülése
- a szöveg egységének és érthetőségének eszközei
- kapcsolatteremtés a részek között, utalás, nyomosítás, összefoglalás
Mondatrészi szerepük
- névszókat, határozószókat mondatrészi szerepükben is helyettesíthetik
- mindenféle mondatrész szerepét betölthetik
- általában nem lehetnek szintagmák alaptagjai
- csak nagyon korlátozott mértékben lehet bővítményük (pl. értelmező)
Alaktani viselkedésük
- kaphatnak jeleket és ragokat
- képzőt csak kivételesen
Névmásítás és törlés
- az ismétlődő főnevet nem kell mindig névmásítani, gyakran ki is lehet hagyni
- az igei személyrag utal az alanyra és sokszor a tárgyra is