Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2. A nyelvi jel és jelrendszer A jel A jel fogalma - érzékszerveinkkel felfogható jelenség - jeltesttel rendelkezik, többet jelent önmagánál - általánosító szerep: egyszerűbb, mint a valóság, amire vonatkozik - jelentését meghatározza, hogy a valóság mely részét képes felidézni - mindig egy jelrendszer tagja - egy közösség minden tagja által ismert és elfogadott - a jelek mindig emberi érintkezésben kapnak szerepet Jelölő és jelölt kapcsolata - motivált - hasonlóság, pl. emberalak a közlekedési lámpában - valósággal való érintkezés is lehet, pl. nyíl a közlekedési lámpában - motiválatlan - csak társadalmi megállapodás, pl. közlekedési lámpák színei A nyelv A nyelvi jelrendszer - a legegyetemesebb jelrendszer - változtatható, növelhető jelkészlet - a jelek használatának módját meghatározó szabályok - nyelv = jel + szabály + hagyomány - a legalkalmasabb a valóság ábrázolására - a társadalom alakítja, mindenki egyéni módon használja - beszéd: nyelvi jelek alkalmazása a közlésfolyamat során A jelrendszer felépítése - hangok: jelentés-megkülönböztető szerepük van, általában nincs önálló jelentésük - morfémák: elemi jelek, a rendszer legkisebb önálló jelentéssel rendelkező elemei - szavak morfémákból épülnek fel, vagy lehetnek önmagukban is morfémák - szintagmák: szószerkezetek, amelyek a beszéd nagyobb egységeit alkotják A jelentés rétegzettsége - a nyelvi jelek alapjelentéséhez másodlagos jelentés is társul - meghatározó a stílusárnyalat és nyelvrétegbeli hovatartozás Gazdaságosság és pontosság - a nyelv alapja az elvonatkoztató, absztrakt gondolkodás - nyelvi jel nem egyedi dolgokra, hanem dolgok egy csoportjára vonatkozik - az általános nyelvi jelek összekapcsolása által tudjuk az egyedi tartalmat kifejezni - pontos ábrázolás viszonylag kevés jel segítségével