Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Nyugat első nemzedéke A Nyugat Történet - első szám 1908. január 1-jén jelenik meg - főszerkesztő Ignotus (Veigelsberg Hugó), szerkesztők Fenyő Miksa és Osvát Ernő - első nemzedék fontosabb alakjai: - Ady, Babits, Juhász Gyula, Karinthy, Kosztolányi, Móricz, Tóth Árpád - Füst Milán, Krúdy Gyula, Szép Ernő, Szomory Dezső, Tersánszky Józsi Jenő - kiemelkedő kritikusok: Ignotus, Hatvany Lajos, Fenyő Miksa - húszas évek második felében radikális fiatal írók-költők – második nemzedék - Szabó Lőrinc, Németh László, Illyés Gyula, József Attila - háború és forradalmak után Ignotus külföldre távozik, Osvát Ernő 1929-ben öngyilkos lesz - 1929-1933 Babits és Móricz szerkesztik a Nyugatot - 1933-1941 Babits és Gellért Oszkár szerkesztik - 1933-tól harmadik nemzedék - Radnóti Miklós, Vas István, Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Ottlik Géza - 1941-1944 Illyés Gyula szerkesztése alatt új cím: Magyar Csillag - 1944 a német megszállással megszűnik a Nyugat Jelentőség - Ignotus alaptétele: a tehetség mindenek feletti érték - a Nyugat a korlátlan alkotói szabadság elvét érvényesíti - eleinte politikai óvatosság (Ady forradalmi versei nem jelentek meg) - világháború alatt radikalizálódás; Ady és Babits háborúellenes költészetének támogatása - irodalom fejlődése, reformtörekvések - a Nyugat szellemisége felszabadítólag hat számos törekvésre és személyiségre - polgári átalakulás, haladás, szociális reformok programjának vállalása - Ady irodalmi forradalma - líra kerül az előtérbe - példakép a francia szimbolizmus - új irányzatok: szecesszió, impresszionizmus, naturalizmus (epikában is jellemző) - avantgárd irányzatot Kassák Lajos (nem nyugatos) képviselte, támadta a Nyugatot - rokon művészetek és tudományok pártolása - szolidaritás Bartók Béla és Kodály Zoltán művészetével - kritikusok hozzájárulnak az irodalomtudomány fejlődéséhez - Nyugat – címéhez méltóan – döntően járult hozzá kultúránk haladóbbá, európaibbá válásához Tóth Árpád (1886 – 1928) Életrajza - született Aradon, apja szobrász - háromévesen a családdal Debrecenbe költözik - reáliskolában tanul, apja művésznek, esetleg rajztanárnak szánja - önképzőkör elnöke, kitűnő eredménnyel érettségizik, vizsgázik latinból és görögből - 1905 budapesti egyetem bölcsészkara, magyar-francia szak - Négyesy-féle stílusgyakorlatok - 1907-től A Hét, Vasárnapi újság, debreceni napilapok, valamin a Nyugat közli verseit - 1909 visszaköltözik Debrecenbe, újságíró lesz (egyetemi oklevelet nem szerez) - gyógyíthatatlan betegségét osztálytársa, Schöntag Alfréd svedléri üdülőjében kúrálja - 1911 együtt nyaral Lichtmann Annával, 1917-ben Hatvany Lajos támogatásával házasság - 1913 a Nyugat gondozásában megjelenik első kötete, a Hajnali szerenád - újra Budapestre költözik - 1915-16 szanatóriumi kezelések Hatvany Lajos támogatásával Újtátrafüreden és Tátraházán - 1917 megjelenik Hatvanynak dedikált második kötete, a Lomha gályán - az Esztendő (Hatvany lapja) segédszerkesztője - 1920 megszületik Eszter lánya – később műfordító - 1921 Az Est napilap munkatársa, megjelenik Az öröm illan című kötete - 1923 Örök virágok című műfordítás-gyűjtemény – Babits örül és lelkesedik - egyre többet jár szanatóriumba, 1928-ban már csak Budapesten kezelik - temetésén Babits búcsúztatja; posztumusz kötet 1928 végén: Lélektől lélekig Költészete Meddő órán (1913) - miniatürizált lírai önarckép - a cím és a műfaj Arany Jánost idézi meg - ars poetica és elégiko-óda keveredése; elégiko-epigramma - megjelenik Petőfi Felhők-életérzése is, de töredezettség nélkül - egzisztenciális magány nehézkessé teszi az alkotást - rezignált, az élethelyzettel megbékélő magatartás - ironikus önábrázolás („faricskálok”) - inspiráló környezet hiánya (viaszosvászon) - drámai forma: a rövid, kijelentő mondatok feloldhatatlanságot sugároznak Elégia egy rekettyebokorhoz (1917) - műfajmegjelölő cím - indítás jellegzetes meditációs, természeti vershelyzettel; innen indul az elmélkedés - meditáció az ember és a természet viszonyáról - klasszikus ódák megidézése: ember megbontja a természet ősi rendjét - az embert a hajó toposzával ábrázolja - negyedik versszaktól én-líra; az emberi öntudat negatív értékelése - a vers esztétikai szépsége ellentmondásban áll a komor tartalommal - keserű antiutópia, igazán boldog állapot a nemlét - végkövetkeztetés: béke és harmónia csak ember nélküli világban lehetséges - Vörösmarty Előszó és Emberek című verseinek gondolatai - forma, a hangnem reményt ad, megtöri a pesszimizmust - középkori lovagregények lassú, hömpölygő sorai - szenzualizmus: intuitív világérzékelés, gondolatok háttérbe szorulnak - strófaszerkezet: nibelungizált alexandrin Hajnali szerenád - Lichtmann Annának, későbbi feleségének írja - cím a középkori lovagok alba-dalait idézi - vershelyzet: természeti kép, a felkelő nap - díszített kép, jelző- és színgazdagság, metaforák sora - éle, kontúros képek - személyes élettér, személyiség kerül előtérbe - melankolikus, visszafogott lezárás - a költő bánata nem tragikus Körúti hajnal (1923) - az impresszionista költészet mintadarabja - impresszionizmus: látható elemek felsorakoztatása, logikai összefüggések vizsgálata nélkül - látványra komponált képek, szerkezet a Hajnali szerenádéra emlékeztet - indítás a felkelő nap áttűnő képével - alakzatok, költői képek halmozása - jellegzetes szinesztézia: „lila dalra kelt egy nyakkendő” - lezárás riasztó hanghatásokkal - ember megjelenése megzavarja az addigi harmóniát - megjelenő munkáslány nem illik a képbe – elnyomottakkal való részvét - a vers szemlélete párhuzamba állítható Kosztolányi Édes Annájával Lélektől lélekig (1923) - egyetlen kép kibontása - emberi kapcsolatteremtés lehetetlensége, „társas magány” - csillagoktól való valódi és emberektől való jelképes távolság összevetése - megjelenik a nyelv elégtelensége - nem lehet minden gondolatot és érzelmet kifejezni - nem lehet másokat teljes mértékig megérteni - a nyelv tárházából a sűrítés miatt nem mindent használunk fel - Witgenstein gondolatai, Arany egyes létösszegző versei - szerkezet - szcénából indul, majd meditáció és átértékelés során jut el a lényegig - strófaszerkezet Vajdát idézi (Nádas Tavon) - kevés poétikai újdonság Jó éjszakát! (1924) - kiábrándult költemény - haszontalan művészettel foglalkozni - a művészet teljes elfogadását a jövőbe helyezi - Arany meditációs verseinek megidézése - kétszer jelenik meg a „Pihenjünk.” mondat - lezárásban Csokonai módján búcsúzik az élettől és a költészettől Juhász Gyula (1883 - 1937) Életrajza - született Szegeden, apja gárdatiszt - szegedi piarista gimnáziumban tanul - búskomor, labilis idegzetű gyermek, magányos lélek - nyolc hónapig kispap a váci piarista rendházban – „a vallás kaszárnyája” - 1902 budapesti egyetem bölcsészkara, magyar-latin szak - apja gerincvelő-sorvadásban meghal, őt is fenyegeti az örökletes betegség - 1906 tanár Máramarosszigeten (ÉNy-Erdély) - 1907 egy hónapig tanít Léván (Szlovákia), de megelégeli, és a Dunába akar ugrani - egykori szerelme a Lánchídon közli vele, hogy megjelent első kötete (Juhász Gyula versei) - 1908 tanár Nagyváradon, a premontrei gimnáziumban - részt vesz a Holnap (a magyar Fleurs du mal) megalapításában - futólag megismeri a „jelentéktelen s nem is nagyon szép” (Mohácsy) Sárvári Annát - 1911 tanár Szakolcán (Szlovákia, Morva-part), az Anna-versek itt születnek - 1914 rövid makói tartózkodás után Pestre utazik, ahol mellbe lövi magát, de megmentik - megismerkedik Eörsi Júliával, aki 1957-ben emlékiratokat ad ki róla - 1915 második kötete Új versek - háború után kötetek: Késő szüret (1918), Ez az én vérem (1919), Nefelejcs (1920) - 1921 felhagy a tanítással, újságíró lesz, sokat szerepel a nyilvánosság előtt - 1924 Orbán lelke című kisregény, a szakolcai élményekből táplálkozik; Testamentom kötet - 1929 elnyeri a Baumgarten-díjat, a következő évben is - 1935 Fiatalok, még itt vagyok - összes költemények - 1937 sorozatos öngyilkossági kísérletek végén veronált vesz be, és meghal Költészetének általános jellemző vonásai - jellegzetesen nosztalgikus líra: múltba utal - gyakran kötődik Annához - hangulatlíra, impresszionisztikus világlátás - alaphangja a rezignált bánat - három témakör - magány-versek, tájversek: poétikailag változatosak - Anna-versek: emlékező szerelem, Vajdáéval ellentétben tragikus (elhibázott élet) - szociális líra: parasztság életén keresztül modellezi a társadalmat Tájlíra Tiszai csönd - Petőfi lírai realizmusa és Ady metaforikus tájélménye keveredik - túlmutat a tájvers műfaján: tájélménybe illesztett személyiségrajz - utolsó versszakban a költői magány jelenik meg - mozdulatlan hajók a röghöz kötött költőt szimbolizálják - „regionális magány” Tóth Árpádénál egyszerűbb magányérzés - vidékiséghez kötődik, kevésbé hat ki a lélekre - forma: filozófiai dal továbbfejlesztése, Vajdától származik - a leíró rész a zenei elemek halmozásával Verlaine-t idézi - a gazdag díszítettség tompítja az élet tragikumát Fák - tájverseken belül is van poétikai változatosság - természeti tárgy fordul át lírai önjellemzésbe - ember a természettel ellentétben mulandó Szerelmi költészet Milyen volt… - intuitív, érzékekkel való világérzés - előd: Petőfi (Minek nevezzelek?) - a hullámzó érzelmeket anaforák jelenítik meg - tájmotívumok és Anna motívumai összemosódnak, erősítik egymást - szerelem elmúlása felett érzett fájdalom jelenik meg - hagyományos strófaszerkezet, a hatást a költői képek adják Anna örök - imaszerű vers - zárlat: „Ámen” - profán ima: a költő világ kiválasztottjáról szól - Vajda János Gina iránti rajongása idéződik meg - elfeledett motívumokra való emlékezés - túlfűtött, átélt, bensőséges hangvétel - rendezett, tudatos, impresszionista képsor - kompozíció az időre épül, de végül minden időtlenségbe torkollik - jelen: nyugalom illúziója, úgy tűnik, túllépett a szerelmen - törés: „Most benne élsz…” – nem tudta mégsem elfelejteni Annát - zárlat a szenvedést mutatja be Szociális líra Tápai lagzi - Tápé: megrekedt világ; Kodály és Bartók itt kezdi népdalgyűjtő körútját - cím: szimbolikus, muri hangulatra utal – a vers ennek ellentmond - műfaj: „majdnem szonett”, feszültséget okoz - az egész vers egy kiáltás - az egész élet, társadalom modellszerű bemutatása - színtelen, sötét, fájdalommal teli mozzanatok - középkori életformánál megrekedt társadalom - zárt versív a társadalom szimbóluma - zenei elemek domináns szerepe: három strófát a bőgő monoton brummogása vezet be - szimultán verselés (choriambus), Csokonai megidézése - tetőpont a harmadik versszakban: mozdulatlanság, történelmi elmaradottság, tragédia Magyar táj, magyar ecsettel - lírai realizmus keveredik a metaforikus tájélménnyel - Petőfi tájverseiből ismerős motívumok jelennek meg - visszautalás Ady „magyar ugar”-szimbolikájára - szerkezet: egyre komorabb képek halmozása - kilátástalanság: ide rendeltetett a költő, „itt élned, halnod kell”  - lezárásban zárójeles közlés: költői szemlélet - a cizellált versforma (szonett) ellentétben áll a tartalommal