Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ady Endre (1877-1919) A Nyugat nemzedék vezéregyénisége. Református kollégiumba jár. Fiatal korában is sokat olvasott, akkor még könyveket is. Jókai, Petőfi (öntudatosság, lázadó magatartás), Vajda (szimbolizmus) gyakoroltak rá nagy hatást. Jogakadémiára járt, de jobban foglalkoztatta az irodalom, újságoknak dolgozik. Műveltségét folyóiratokból szerezte, jellemzi az aktualitás. Fontos jellemében, hogy erősen tudatában volt tehetségének, érezte kiválasztott szerepét. Polgári radikalista, erősen foglalkoztatja a közösség, a magyarság. Szimbolikus költő, víziókban, szimbólumok segítségével írta verseit. Vállalja a sorsközösséget hazájával, és a vátesz/jós szerepet. Lázad az elmaradott Magyarország ellen, bírálja a meglévő rendszert (ezért kritikák érték), de a jobbítás szándékával. Új nyelvet, észjárást, látásmódot, hangnemet, stílust vitt a magyar irodalomba. Háborúellenes költészete Javítani akart Magyarország helyzetén, de, a háború nem tartotta erre megfelelő eszköznek. Már a háborús készülődésekkor felismerte, hogy csakis idegen érdekekért kezdődhet el ez a szörnyű esemény. Költőként féltette az értékeket a pistulástól, féltette hazáját a következményektől. Ekkor még inkább aktuális dolgokról írt, a magánéleti téma teljesen eltűnt verseiből, képei is leegyszerűsödtek, a szimbólumokat metaforák váltották fel. Az Emlékezés egy nyár-éjszakára című versében gondol vissza a háború kezdetére. 1917-ben keletkezett, ekkor már a háború totális jelleget öltött, egyértelművé vált a kiúttalanság. Ezen helyzet tükrében gondolja végi azt az éjszakát. Kulcsszó a “különös”, többször ismétlődik a versben, ez bontja kisebb egységekre az amúgy tagolatlan verset. Minden kép, minden helyzet furcsa, megváltozott, a feje teteére állt, még a leghétköznapibb dolgok is ijesztőek. Ezen képek érzelmileg egymásra rakódva fejtik ki a hatásukat, teljesen sötétté, elrettentővé teszik azt az éjszakát. Zaklatottá válik a vers menete, rapszodikus jelleget ölt. Az erkölcsi rend is felborult: “Sohse volt még kisebb az ember”. A “szörnyű lakodalom” a háború. Teljes, apokaliptikus véget sugall, már az elején a “dühödt angyal” képével, ez a végére még jobban felerősödik. Nyelvezete a Biblia nyelvezetére emlékeztet, archaizál. Nincsenek rímek, nincs zene, nincs feloldódás. Ignotus (a Nyugat főszerkesztője) szerint a háború legnagyobb verse. Ady tisztán látta feladatát a háborúban, ő legyen Ember az embertelenségben, ahogy ezt a vers címe is kiemeli. Maga a cím oximoron, de ezzel jelzi, hogy Ady kiemelkedik környezetéből. A költészet és a költő feladatának az értékek megőrzését tekinti. Szánja a nemzetet, teljesen ellenzi a háborút. A “Borzalmak tiport országútján // Tetőn, ahogy mindég akartam” egyrészt konkrét kép, látta az elvonuló katonákat, ezen kívül azt is jelzi, hogy Ady átlátja a háború lényegén, keresztüllát a propagandán. A költő a mégis-morálnak megfelelően a halotti cselekvésképtelenségből életre kel, megmarad embernek, azt sajnálja, hogy mások nem tudják ezt tenni, hiszen mások nem látják a lényeget. Keretes szerkezetű a vers, visszatér az első versszak a évgén, de közben újabb érzésekkel, gondolatokkal dúsulva, újból azt elmondva hangsúlyoz. Saját magát, a lírai ént metonímiával írja le: szív, szem, torok, agy jellemzésével. A rímek rendszertelenek, zaklatottságot tükröznek. A háborút megakadályozni nem tudja, de a költészet, és főleg saját elvárásainak megfelelhet. A Mag a hó alatt című versében ír a költő azon feladatáról, hogy megőrizze a jelen érékeit, és azt egy későbbi, szebb jövőben “elvethesse”. Ehhez tökéletesen társul a mag és a hó képe. A mag korábbi termékeny időből származik, múltból. A vers jelene a tél, jövője pedig a tavasz, az a kor, amikor majd “harsos igét” hallathat, egy “új emberű, új világban“. Ugyanerről szól az Intés az őrzőkhöz című versében is. Fenyegetettséget érez, és arra hívja fel a figyelmet, vigyázni kell az értékekre. A magyar nép háborús szerepéről A mesebeli János című művében ír. Ez a bizonyos János egy bátor népi hős, aki illúziókban él. Az illúzió az, hogy a háborúnak valóságban nincs értelme. János a magyarság jelképe, egy tipikus ember. Ebben a versében is bírál, vádol. Istenes versei Otthon vallásos környezetben nőtt fel, kálvinista neveltetést kapott. Isten soha nem állt tőle távol, ám mégis kettős az Istenhez való viszonya. Egyrészt tudatos ateista, szerette az életet, nem volt éppen az erkölcsösség mintapéldája, de egyben nevelése miatt vágyott a hitre. Vívódik, de lelke mélyén keresi Istent. Fizikailag és lelkileg is fáradt Ady, a halálfélelem és a bűntudat ismert érzése. Ellentét keresi Istenben, a tisztaságot, nyugalmat és békét. A Biblia állandó olvasmánya volt, műveiben is gyakoriak a bibliai képek. Ady Isten-képét legjobban a Hiszek hitetlenül Istenben című verséből ismerhetjük meg. A cím paradoxon, kifejezi Ady kettős hitét Istenben. Isten az élet adója, de egyben elvevője is. Személyes kapcsolatot tart fönt a Istennel, beszélget a több alakban megjelenő Úrral. Szeszélyesnek, kiszámíthatatlannak tartja, és kérlelhetetlennek. Vitatkozik vele, egy bűnbánattal fordul hozzá: "Csúnyán éltem...". Mint a legtöbben ő is akkor fordul hozzá, ha segítség kell. A Sion-hegy alatt című versében a gyermeki hitét keresi. A címben szereplő hegy Jeruzsálemben van, a Találkozások templomának helye, de az "alatt" szó azt sugallja, nem találkozott Istennel a költő. Több idősíkot fon össze, jelen tétova Adyját, a múlt gyermeki ártatlanságát, és a jövő kilátástalanságát. Emlékei arról, hogy járt már a templomban összemosódnak felnőtt Ady vágyakozó lelkivilágával. Az egész vers egy vízió. Isten képébe még a gyermekkori szemlélet érvényesül, gyermekien fogalmazva írja le a megjelenését. Keresi benne a nyugalmat, a békét, a gyermeki emlékeit, mindazt, ami most hiányzik életébol. Saját magát a tékozló fiúhoz hasonlóan értékeli, aki hinni akar Istenben, keresi, de nem is tudja igazán, hogyan szóljon hozzá. Személyes találkozás nincs, elmarad a megváltás. A verset nem oldja fel a zeneiség se, csak egynéhány helyen található rím. Viszont annál több az háttérjelentésű szókapcsolat: "piros betűkkel", mint a piros betűs ünnepek, amikor templomba kell menni; a "harang kabát" is ünnepet jelez.