Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Berzsenyi Dániel

(1776 – 1836)

Életrajza

-          Egyházashetyén születik, régi nemesi család egyetlen gyermeke

-          apja nevelési elveinek köszönhetően csak 13-éves korában kezd iskolába járni

-          összeütközésbe kerül a soproni evangélikus líceum merev szokásaival

-          iskolában sokat olvas (pl. Horatiust), németül és latinul tanul

-          egyszer megszökik katonának, majd 7 év után kilép

-          anyja halála után, 1794-ben feleségül veszi Dukai Takács Zsuzsannát

-          Niklán (vagy ahogy Berzsenyi gyakran viccesen írta: Miklán) telepednek le

-          jómódú nagybirtokos, verseket csak az íróasztalfiókjának ír

-          1803-ban Kis János evangélikus pap felfedezi, és elküldi 3 versét Kazinczynak

-          ezután intenzív levelezés indul meg Kazinczy és Berzsenyi közt

-          1813-ban megjelenik Berzsenyi két verseskötete összesen 137 verssel

-          1817-ben a Tudományos Gyűjteményben megjelenik Kölcsey recenziója

-          bírálja Berzsenyi költészetét

-          Berzsenyiben elhallgat a költő, esztétikai tanulmányokat folytat

-          nyolc év után válaszol a recenzióra

-          Kölcsey klasszicista elvekre épített kifogásait a romantika nevében utasítja vissza

-          a Magyar Tudós Társaság első vidéki tagja

Költészetének általános jellemzői

Pályájának szakaszai

-          1808-ig

-          főleg ódákat ír, Kazinczy is erre a szerepre szánja

-          1804-től elkezd elégiákat írni, melyek személyes érzelmeit tükrözik, a világtól való elfordulásról és a költészetbe való menekülésről szólnak

-          1808 – 1817

-          bölcselkedő művek a felvilágosodás jellemző témáiról

-          episztolákat is ír, melyekben egy-egy hosszabb gondolatmenetet fejt ki, valamint epigrammákat, melyek egy gondolatról szólnak csattanós formában

-          1817-ben Kölcsey recenziója folytán alkotói válságba kerül

-          1817 után

-          alig alkot, főleg tudományos munkák

-          műveiben ötvözi az értekező-elmélkedő és a társalgó hangot

Stílusjegyek

-          klasszicizmus

-          antik mintára történő verselés

-          törekvés a tökéletesség elérésére, antik (horatiusi) életfilozófia

-          „Carpe Diem”, „Aurea medicritas” – arany középút követése

-          örökös nyugtalanság, harmóniára való törekvés

-          tanító szándék, szónoki hangnem

-          kétféle logikai versszerkezet (induktív és deduktív)

-          Horatiushoz és Csokonaihoz hasonlóan verseit hosszan csiszolja

-          romantika

-          érzelmi túlfűtöttség; zaklatottság, nyugtalanság

-          tökéletesség, végtelenség iránti vágy

-          metaforikus képhasználat – alapulhat képzeleten vagy asszociáción

-          jellemző a töredékesség

Ódák

A magyarokhoz (I.)

-          hazafias óda – a nemzet létkérdéseivel foglalkozik

-          nemzet jövőéért érzett aggodalom jelenik meg

-          klasszicista és romantikus vonások keveredése

-          a vers témája Horatiustól eredeztethető

-          ókori utalások, mitológiai elemek, alkaioszi strófa

-          szenvedélyesség, pátosz, nagy ellentétek

-          nagy ellentétek: jelen és múlt erkölcse

-          reménytelenség hatja át a költemény pátoszát

-          egyre táguló mértékben villan össze a jelen és a múlt

-          szerkezet: klasszikus szózat, alkaioszi strófa

-          megszólítás (E/2) – erkölcsi ítélet, ellentét (romlásnak indult, hajdan erős)

-          2. vsz. – múltbeli helytállás, 3. vsz. – a „vár” átértékelődése a jelenben

-          három szakaszon át a múlt bizonyító tényei sorakoznak

-          utána (7. szakasztól) 4 versszakra tágul az önostorozás

-          tölgy-metafora

-          11-12. versszakban még megjelenik a dicső múlt

-          lezárásban elégikus hangnem, pesszimizmus kiteljesedése

-          jellegzetes nyelvezet, „energiás” szavak, kifejezések

A magyarokhoz (II.)

-          történelmi háttér: 1789-ben francia polgári forradalom, majd Napóleon diktatúrája; I. Ferenc császár és király próbálja tartani a rendet (kiáltvány)

-          a vers központjában a jövőbe vetett szilárd hit és reménység áll

-          világrend helyreállítását Titustól (I. Ferenc) várja

-          minden korra érvényes erkölcsi ítélet megfogalmazása

-          „Nem sokaság, hanem / Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.”

-          gazdag képrendszer

-          1-3. versszakban a megdöbbenés, horatiusi kép – állam = hajó

-          utána ábránd és merész hit jelenik meg

-          utolsó versszakban nézőpontváltás, erkölcsi tanulság

-          nézőpont: nép, császár, majd önmaga megszólítása – erős érzelmi töltés

Horác

-          minta: Horatius Leuconoéhoz és Thaliarcushoz című versei

-          központ: a költő megpróbálja az elégedettség illúziójába ringatni magát

-          a jelen értékeinek fölfedezése: „Szakítsd le minden óra virágát”

-          lezárás nyitottá teszi a művet

-          antik szóhasználat

Osztályrészem

-          elégikus óda

-          minta: Horatius Litinius Murenához című verse; szapphói strófaszerkezet

-          toposz: emberélet = hajó, amely révbe ért – arany középút?

-          a vers nem költői, hanem egyéni sorsról szól

-          fő mondanivaló: felnőtté válás, ifjúságtól való búcsú rezignált fájdalma

-          a megnyugvás illúziójába ringatja magát (mint a Horácban)

-          ábrázolás eszköze: szembeállítás – elégedetlenséget sugall

-          sztoikus nyugalommal fogadja el sorsát

-          a művészet az egyetlen, ami tartalmassá teheti a létet

-          értékszerkezet: anyagi biztonság, szabadság, hajlék; ennél több neki nem kell

-          idő- értékszembesítő vers

Elégiák

-          8-10 elégiát ír összesen

-          kedélybetegsége, csüggedtsége, kiábrándultsága jelenik meg

-          fő témák: mulandóság, idő gyors múlása, elkerülhetetlen végzet

Levéltöredék barátnémhoz

-          „barátné”: Dukai Takács Judit

-          episztolaként indul, de a költő hamar befelé fordul, és magáról ír – magának

-          központ: az öregség, búcsú az élet örömeitől

-          „szüretem estvéli órái” – átvitten is érthető, az életre vonatkozóan

-          a tűz hatására megindul az ábrándozás az élet „eltűnt örömeiről”

-          mindennek vége kivéve két dolgot:

-          „szelíd szerelem” – „kanócom pislogó lángjai”

-          „bús melancholiám szomorgó nótája” – költészet („őszibogár”)

-          mondanivaló: a falusi élet elzártsága, lelki társtalanság

-          a hangsúly a mondanivalóra helyeződik, amely még a strófaszerkezetet is szétfeszíti: az utolsó versszak ötsoros

-          a szókészletből hiányoznak az antik utalások

-          nem töredék, hanem létösszegző vers

A közelítő tél

-          eredeti cím: Az ősz, Kazinczy adta neki az új címet

-          közelítő: melléknévi igenév, egy folyamatot jelöl, riadalmat sugall

-          toposz: „a szárnyas idő hirtelen elrepül” – elmúlás érzése

-          szerkezet

-          durva őszi táj leírása negatív festéssel (vizuális és auditív eszközök)

-          a jelen sivársága mellett megjelenik a múlt értékeinek elvesztése is

-          negyedik strófában filozófiai általánosítás

-          lezárásban (5-6) szomorú lemondás az elmúlt ifjúságról

-          lélek kiégettsége, halála miatti panasz

-          Lolli – nem valóságos személy, pusztán a szerelem jelképe

-          értékszerkezet alapja a természet; minden, ami jó lenne, az nincs

-          ellentmondásos szókincs: antikos és filozófiai (pl. jelenés)

-          szentimentalista stílusú idő- értékszembesítő vers

-          forma: első aszklepiadészi versszak

-          3 kis aszklepiadészi sor: — — | — u u | — || — u u | — u | —

-          1 glükoni sor: — — | — u u | — u | —

Episztolák

Vitkovics Mihályhoz

-          vidék és Pest szembeállítása: ő falusi, mégis Pestet szereti

-          hiányzik neki a szellemi közösség

-          életformáján mégsem tud változtatni – „rokon kebel” kellene

-          formakincs a szónoki stílusból:

-          indítás: válasz az előző levélre; sok mellékmondat, a végén főmondat

-           „Ha van mit ennünk…”: körmondat

-          érvelő, meggyőző vers

Dukai Takács Judithoz

-          önmagát vádolja, mivel műveletlennek nevezte a feleségét, pedig ennek leginkább ő (Berzsenyi) az oka

-          Berzsenyi nőről vallott véleményének megváltozása