Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csokonai Vitéz Mihály

(1773 – 1805)

A felvilágosodás kora

A felvilágosodás

-          XVII. századi polgárosodást előkészítő új eszmerendszer és gondolkodói magatartás

-          követői hisznek a végtelen fejlődésben

-          „A gondolkodás bátorsága” (Kant)

-          Sapere Aude”, azaz „Merj gondolkodni!” (Horatius)

A felvilágosodás eszmerendszere

-          vallási kötöttségektől mentes kritikai gondolkodás

-          az emberi ész erejére támaszkodó szabad vizsgálódás

-          empirikus módszer

-          Bacon, Locke, Hume: az ismeretek végső forrása a tapasztalat

-          racionalizmus

-          Descartes, Pascal: ismeretek végső forrása az értelem; „Cogito ergo sum”

-          a felvilágosodás irodalmi ábrázolása gyakran a sötétség és a világosság eszközeivel történik

-          sötét = vallási sötétség, világosság = ész, értelem

A magyar felvilágosodás

-          1772-ben kezdődik Bessenyei György írói fellépésével: Ágis tragédiája

-          leginkább a felsőbb rétegekben terjedt el

-          fontos szerep: Mária Terézia testőrsége és II. József felvilágosult abszolutizmusa

Csokonai életútja

-          Debrecenben születik és nevelkedik, apja korai halálával elszegényednek

-          a református kollégium konzervatív légkörében nem érzi magát szabadnak

-          teológushallgató, önképzőkört szervez, hatalmas műveltségre tesz szert

-          1794-től a poéta osztály vezetője, Kazinczyval levelezik

-          1795 kisebb kicsapongás miatt kizárják a kollégiumból

-          egy évig jogot tanul Sárospatakon, de nem szerez oklevelet

-          Pozsonyba megy, hetilapot indít (Diétai Magyar Múzsa) – kudarc

-          eposzt kezd írni Árpádiász címmel

-          1797-ben Komáromban ismerkedik meg Vajda Juliannával (Lilla)

-          kölcsönös szerelem – Csokonai „víg poéta”

-          házassági tervek, Lillát azonban 1798-ban férjhez adják

-          dunántúli bolyongás, egy év Sárközy Istvánnál (somogyi alispán) Kisasszondon

-          egy évig Csurgón gimnáziumi tanár, megírja Dorottya című vígeposzát

-          1800-ban visszaindul Debrecenbe, szűkösen él, minden terve zátonyra fut, alig ír

-          Rhédey Lajos gróf feleségének temetésére írt Halotti versek felolvasásán tüdőgyulladást kap

-          fél évvel később, 1805-ben meghal

-          A múzsáknak szózatja / A sírt is megrázkódtatja / S életet fuvall belé

Költészetének általános jellemzése

-          széles skálán mozog: a kor valamennyi stílusában ír (nem egyszerre)

-          egyszerre tudós költő (poeta doctus) és őstehetség (poeta natus)

-          a barokkos hagyományoktól indul, majd a klasszicizmus iskoláján nevelkedik

-         később rokokó elemeket sző a verseibe

-          a rousseau-i szentimentalizmus is szerepet kap költeményeiben

-          verseit élete végéig csiszolja, alakítja, némelyikhez később kapcsol szentenciát

A felvilágosodás és a klasszicizmus gondolatrendszere

Az estve

-          piktúra: E/3 leíró rész

-          az alkonyi tájat írja le változatos költői eszközökkel

-          hang- és fényhatások, pl. búcsúzó nóta, pirúlt horizon

-          ellentétek: madarka, filemile, pacsirtavadak, farkasok, mord medve

-          felhasznál mitológiai elemeket is (napszekér)

-          szentencia: E/2 elmélkedés, majd E/1 vallomás

-          ellentét a természet nyugalma és a költő lelkiállapota között

-          filozófiai mondanivaló

-          bódult emberi nem – gondolkodás hiánya

-          zárbékó – magántulajdon (Rousseau nyomán)

-          a királyt a nép ruházta fel hatalommal – meg is foszthatja tőle

-          őstársadalom és az akkori világ közti különbségek

-          negatív festés (felsorolja az akkoriban nem létező rossz dolgokat)

-          alaptételek

-          születési előjogok ellenzése

-          mindenki eredendően jónak születik

-          lezárásban ódai pátosz keveredik a keserű, rezignált sóhajjal

-          visszatér az eredeti természeti képhez

-          „Teáltalad embernek születtem” – rousseau-i felfogás

-          romlott társadalommal szemben természeti harmónia

Konstancinápoly

-          piktúra: térbeli rendező elv szerint

-          kívülről befelé közelíti meg a várost

-          tengerpart, város, vásár, hárem (intim belső tér)

-          a háremből kilépve a mohamedán vallás jellegzetes építményeit veszi sorra

-          végig kíséri a múzsája

-          költői ihlet, társ, megkönnyíti a versírást (lehet hozzá beszélni)

-          szentencia: időbeli szervező elv alapján

-          bevezetés: indulatos felkiáltó mondatok: „Denevér babona! bagoly vakbuzgóság!”

-          nézőpontváltás, emelkedettebb hangnem

-          felidézi a rousseau-i ősállapotot

-          ostorozza a vallási fanatizmus sötétségeit (Voltaire valláskritikája)

-          lenyomott értelem, korlátoltság, emberi élet dehumanizálása

-          látszólag a mohamedán vallásról beszél

-          a pénteki böjt, Paradicsom, harangok említése

-          egyértelműsíti, hogy a keresztény vallási fanatizmus áll a háttérben

-          az utolsó 18 sorban az elképzelt szép, új világot írja le

-          jelzi, hogy ezt csak későbbi korokban várja

-          „Én ugyan lelketlen por leszek már akkor…”

A rokokó életérzés

Rokokó

-          a barokk kései, monumentalitását elvesztő változata

-          tárgyköre: epekedő, boldog, viszonzottnak érzett szerelem, olykor finom erotika

-          jellemző a szimultán verselés

-          Magyarországon Csokonai honosította meg

Lilla-versek

-          kezdetben ábrándozó költemények (plátói szerelem)

-          később a beteljesedő szerelem ábrázolása

Tartózkodó kérelem

-          eredetileg nem Lillának írta (címe is más volt: Egy tulipánthoz)

-          a vers igazi „mondanivalója” a nyelv, formai virtuozitásban, a szimultán verselésben rejlik

-          alap: gyakori metafora (toposz): a szerelem tűz

-          továbbfejleszti: tűz, éget, ezért csillapítani kell

-          orvosság: viszontszerelem

-          az utolsó versszakot keresztény angyali és antik ambrózia szavak mélyítik el

Anakreóni dalok

-          anakreóni sor: u — | u — | u — | u vagy u — | u — | u — | —

-          Csokonai összesen 21 anakreóni dalt írt

-          rövid, életvidámságot sugárzó művek

-          A boldogsághoz

-          leíró rész (14 sor)

-          idő (boldogság pillanata) + tér (boldogság környezete, a táj)

-          minden érzékszerv szerepet játszik

-          tanulság (3 sor)

-          két költői kérdés, de nincs válasz Ø a boldogsága nem önthető szavakba

A rousseau-i szentimentalizmus

A kiábrándult költő

-          Lilla elvesztése után a Dunántúlon bolyong

-          kevesebb verset ír, de jobbakat: mélyen átérzett, sablonmentes költemények

-          a szentimentalizmusban kultusza alakult ki a magányosságnak

A Reményhez

-          érzelmi-gondolati tartalom ellentétben áll a könnyed ritmussal – érdekes hatás

-          tükrözhető versforma

-          1. és 4. versszak tartalmi és érzelmi párhuzam;

-          2. és 3. versszak: hangulati ellentét, éles kontraszt

-          az egész vers egy fájdalmas monológ

-          végig megvan a párbeszéd lehetősége, ám Csokonai nem él vele

-          szerkezet

-          1. definiálja és megszólítja a reményt, istenként tiszteli, de haragszik rá

-          2. tavaszi virágoskerttel jellemzi életének bizakodó korszakát

-          3. visszájára fordítja az évszakmetaforikát: tavasz – tél

-          4. reménytelenség kiteljesedése, világtól való elidegenedés

-          fájdalmas, elégikus búcsú Lillától: „Kedv! Remények! Lillák! / Isten véletek!”

A tihanyi Ekhóhoz

-          elégia műfaj

-          nem igazi ekhós vers

-          a költő csak megismétli a versszakok utolsó sorait, nem változtatja őket meg

-          nyomatékosító szerep, az utolsó sorok mindig a lelkiállapotára vonatkoznak

-          szerkezet

-          megszólítja Ekhó istennőt: „Tihannak rijjadó leánya”

-          a füredi parton ül, Tihannyal szemben, távol a füredi vigadozóktól (hangulati ellentét)

-          jellegzetes szentimentális vershelyzet: a halvány holdfénynél ül és sír

-          általánosságban beszéli el élete kisiklását, számkivetettségének okát

-          megemlékezik Lilláról, aki „a reménynek / még egy élesztője volt”

-          7. – 9. versszakban új emberi tartalmak

-          felül akar emelkedni a világon, Rousseau-hoz hasonlóan magányba akar vonulni

-          „Ember s polgár leszek” csak vágy: számkivetett ember soha nem lehet igazi polgár Csokonai a magányban remélheti, hogy megközelítheti az általa elképzelt polgári létet

-          a végén jóslat: a jövő majd felismeri benne előfutárát

A Magánossághoz

-          elégiko-óda

-          indítás: istenasszonyhoz szól

-          kéri, hogy ne hagyja el

-          gazdag tájleírás + filozófiai tartalom

-          a magány értékeit csak az érzékeny, művelt emberek (bölcsek és poéták) képesek felfedezni

-          4-5. versszakban éles szemléletváltás:

-          királyi udvarban és egyéb zajos helyeken nincs magánosság

-          ahol van, ott az emberek számára csak gyötrelmet, gondokat, félelmet és bút jelent

-          6. versszak: visszatér a magány dicséretéhez, sorra veszi az előnyeit

-          „Mentsvára a magán szomorkodónak”

-          „Tebenned úgy csap a poéta széjjel, / Mint a sebes villám setétes éjjel”

-          10. versszak: az elmúlás ábrázolása

-          nem fél a haláltól; a halál az igazi magánosság, a „nemtudás kietlene”

-          még utoljára érzékelteti a világból való kitaszítottságát: „Síromba csak te fogsz alá követni”

-          ódai lezárás: már kívánja a halált

-          a magánosságot a vers végére azonosítja a halállal

-          a versben végig megtalálhatóak a magánosság hátrányai is, amiket el kell viselni

-          kommunikáció, társaság, irodalmi élet, család hiánya

-          közösségből való kitaszítottság

-          nem lehet felvilágosult polgár

-          nem akar visszakerülni a társadalomba (lemondó, keserű rezignáltság)