Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. Helyesírásunk alapelvei. Az írásjelek Helyesírásunk alapelvei - helyesírási alapelvek: azok az eljárások, amelyek szerint szavainkat, szóalakjainkat leírjuk Kiejtés szerinti (fonetikus) írásmód - szótöveket, önálló szavakat és toldalékokat rendszerint a művelt köznyelvi kiejtés szerint írjuk - nyelvjárási, régies, hibás formákat írásban nem rögzítjük - gondot okozhatnak a tájnyelvi változatok - a Dunántúlon a hosszú í, ú, ű hangot röviden ejtik - a Tiszántúlon a rövid magánhangzókat megnyújtják - nyelvtörténeti oka van bizonyos alakváltozatok meglétének - ezek mindegyike használatos és elfogadott: - fel – föl, hova – hová, gyerek – gyermek, lány – leány, vakarózik – vakaródzik - a betűszók –a, –e végződése a toldalékok előtt –á, –é hangra változik a kiejtésben - ezt az íráskép nem tükrözi: ELTE – ELTE-nek, USA – az USA-ban Szóelemző (etimologikus) írásmód - kiegészíti a kiejtés szerinti helyesírást - nem vesszük figyelembe a beszéd alkalmi hangváltozásait - az egyes szóelemeket úgy írjuk le, ahogy egyenként, külön-külön hangzanak - ha az eredeti szóelemek már elhomályosultak, a kiejtés szerinti elv váltja fel - kéz > kesztyű, lélek > lélegzik Hagyományos (tradicionális) írásmód - csak néhány, korábban kialakult nyelvi jelenségre vonatkozik - régi családnevekben - Széchenyi, Kiss (kis), Madách, Eötvös - néhány köznyelvi szóban, ahol a hagyomány megőrizte az eredeti elemeket - kapzsi, hágcsó, ósdi, rögtön, mindjárt - a j hang különböző jelölése - régen különbözött a kiejtésük, a ly l-esebb volt Egyszerűsítő írásmód - praktikus okokból lemondunk a szóelemek hiánytalan feltüntetéséről - a többjegyű betűk kettőzésekor csak az első jegyet ismételjük meg - meggy, briddzsel, boccsal, gallyal (nem érvényes összetett szavak határán) - Három egymás mellé kerülő azonos mássalhangzót kettőre egyszerűsítünk - orr + ra = orra, rossz + szal = rosszal - nem érvényes családnevek, idegen tulajdonnevek, összetett szavak esetén - Thomas Mann-nal, Kiss-sel, sakk-kör, itt-tartózkodás - továbbá néhány képzőszerű utótag mellett (pl. dzsessz-szerű) Az írásjelek - kettős szerep: mondat tagolása, betűkkel ki nem fejezhető beszédsajátságok megjelenítése Mondatot záró írásjelek - egyszerű mondatok végén a közlés szándékának megfelelő - mellérendelő összetett mondatok végére az utolsó tagmondatnak megfelelő - alárendelő összetett mondatok végére a főmondatnak megfelelő írásjelet teszünk - ponttal kijelentő, kérdőjellel kérdő, felkiáltójellel felszólító, felkiáltó, óhajtó mondatot zárunk Tagmondatok közötti írásjelek - összetett mondatok tagmondatait általában vesszővel választjuk el - pontosvesszővel tagoljuk a többszörösen összetett mondatokat - lényeges gondolat, fontos magyarázat vagy következtetés előtt kettőspontot alkalmazunk Mondatrészek közötti írásjelek - egymásnak mellérendelt azonos szerepű mondatrészek közé vesszőt teszünk (felsorolás) - kivétel az és, s, meg, vagy kötőszóval bevezetett mondatrészek - értelmezőt rendszerint vesszővel, esetleg gondolatjellel különítjük el Szövegbe ékelődést jelző írásjelek - közbevetés szándékával beékelt közlést vesszők, gondolatjelek vagy zárójelek közé tesszük - szó szerinti idézetet idézőjelpár fogja közre