Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kölcsey Ferenc

(1790-1838)

Életútja

Magányos ifjúság

-          1790-ben születik Sződemeteren (Erdély)

-          visszahúzódó, zárkózott természet; korán árvaságra jut, bal szeme hiányzik

-          sokat olvas: klasszikusok, franciák (felvilágosodás), kortársak (Kisfaludy)

-          debreceni kollégium után joghallgató Pesten

Kazinczy hatása

-          megsemmisíti ifjúkori alkotásait

-          bekapcsolódik a pesti irodalmi életbe

Vidéki elszigeteltség

-          vidéken ide-oda költözik, végül Csekén köt ki

-          földesúri életforma nem fér össze költői ambícióival

-          tudós tanulmányokat közöl (pl. Nemzeti hagyományok)

-          öccse halála után vidéken marad a családot támogatni

Politikai aktivitás

-          1829 Szatmár megye aljegyzője, majd főjegyző

-          1831 képviselő a reformországgyűlésben

-          korszakalkotó mű: Országgyűlési napló

-          1835 ellentmondó követutasítások miatt lemond

-          megírja fiának a Parainesist, amiben összefoglalja világnézetét

-          politikai perekkel foglalkozik (Kossuth, Wesselényi)

Hirtelen halál

-          1838-ban nyári zápor következtében megfázik, egy hét múlva meghal

Költészete

-          romantikus lírai költő, verseire a nagy ellentétek szembeállítása jellemző

-          dicső múlt és sivár jelen

-          nagy hatású, szuggesztív erejű költői képeket használ

-          választékos szóhasználat

-          magyar nemesség erőteljes bírálata, a nemzetért való hazafias aggódás

Költői korszakai

-          1814-1817 - személyes jellegű versek, egyéni érzések, hangulatok megfogalmazása

-          pl. Elfojtódás

-          1823-1832 - közösségi versek időszaka

-          pl. Himnusz, Vanitatum vanitas, Zrínyi dala, Emléklapra, Huszt

-          1837-1838

-          pl. Zrínyi második éneke, Rebellis vers


Elfojtódás

-          az önmagát sebző pátosz kifejeződése

-          kifejezőkészség hiányát próbálja kifejezni, ennek tragédiája jelenik meg

-          fogalmi úton lehetetlen

-          a kifejezést a költői eszközök halmozása segíti

-          zenei eszközök, zilált, szabálytalan kompozíció

-          100 évvel később Ady felidézi a Sírni, sírni, sírni című lírai költeményében

Vanitatum vanitas

-          cím: hiúságok hiúsága - vallásos, bibliai tárgyú verset sejtet

-          első versszak még nem szűnteti meg az illúziót

-          a vers egy tétel hosszú, alapos, minden részletre kiterjedő kifejtése

-          témamegjelölés az első versszak végén: „mind csak hiábavaló”

-          Kölcsey kiábrándultsága, pesszimizmusa szólal meg - minden érték mulandó

-          filozófiai mondanivaló: a történelem az ok és a cél fogalmaival nem megfogható

-          ábrázolás külső nézőpontból (középkori prédikátor)

-          távolságtartó, sztoikus, emellett szatirikus és ironikus magatartás keveredése

-          fontos eszköz az általánosítás és a költői túlzás

-          szerkezet

-          első és utolsó két versszak keretbe foglalja a halmozásos fokozást

-          belső keret: általános megállapítások között egyedi példák (3-6. versszak)

-          párhuzamos szerkezetű, epigrammaszerű csattanóval végződő versszakok

Himnusz

-          cím az alcímmel együtt a múltra utal, bár a vers a jelenről szól (cenzúrától való félelem)

-          ódai nézőpont, hasonló a Vanitatum vanitaséhoz

-          prédikátori szerep, középkori jeremiádok történelemszemlélete

-          Isten megszólítása E/2-ben, az elbeszélő részben megjelenik T/1 nézőpont is

-          Isten a felhalmozott bűnök miatt jogosan bünteti a magyarságot

-          kompozíció: első és utolsó versszak keretet alkot

-          magyar történelem fontosabb állomásainak kiemelése

-          játék az idővel: gyakran megjelenik a jelennel való párhuzam/ellentét

-          költői eszközök: sűrítés, elvont képek (pl. metonímia)

-          romantikus szókincs: balsors, lángtenger, vélrözön, megbűnhődés

-          logikus felépítés

-          1. vsz. áldást kér az Istentől

-          2-3. vsz. természeti adottságok általi harmónia

-          4. vsz. a tragikum és félelem semmissé teszi a harmóniát

-          5. vsz. belső viszályok (utalás Berzsenyi Magyarokhoz I.-jére)

-          6-7. vsz. irracionális félelemérzet, elvont, általános képekben

-          8. vsz. a felütés néhány változtatással, elégikus hangnemben jelenik meg

-          bebizonyosodik, hogy csak Isten segítsége teremthet újra harmóniát

-          1843-ban Erkel Ferenc zenésíti meg

Zrínyi dala

-          hét évvel a Vanitatum vanitas után íródik, de ugyanazt a szemléletet tükrözi

-          herderi jóslat: a kis nemzetek életképtelenek, el fognak tűnni

-          múlt és jelen szembeállítása

-          Zrínyi és a költő közti párbeszéd valójában belső dialógus

-          a vándor (Zrínyi) csak hírből ismeri a magyarságot, keresi a régiek legendás hazaszeretetét

-          megjelenik a nép siralmas állapota, a paraszti nyomorúság

-          egyenrangú felek, két költő közt zajlik a párbeszéd

-          Kölcsey saját osztályából ábrándul ki (nemzet alatt a nemesi nemztet érti)

Zrínyi második éneke

-          nyolc évvel a Zrínyi dala után íródik

-          nem egyenrangú felek: a költő a megszemélyesített sorshoz könyörög

-          könyörgésben végig bujkál egy halvány remény

-          Kölcsey felismeri, hogy a kor nemessége már nem képes megmenteni az országot

-          alapvető probléma: belső nemzeti összetartás hiánya

-          a hazát saját népétől kellene megvédeni, ez pedig lehetetlen

-          rövid, kategorikus mondatok: a sors akarata kikezdhetetlen

-          a magyarságnak nincs jövője

-          új nép veszi majd birtokba földünket, amely majd érdemes lesz a továbbélés jutalmára

-          befejezés lírai rekviemmé magasztosul - a boldogság lehetősége csak a magyarok eltűntével válhat valóra

Rebellis vers

-          elmulasztott történelmi lehetőségek miatti keserű szemrehányás

-          népre kimondott átok forrása a nemzet jövőjéért érzett rettegő aggodalom

-          rövid, epigrammatikus szerkezet

Huszt

-          Kölcsey politikailag aktív korszakának jellegzetes verse

-          felvilágosodás-korabeli szerkezet: pictura (lebegő rémalak), majd sententia

-          végén csattanó: erkölcsi tanulság

-          „Hass, alkoss, gyarapíts” – azóta szállóigévé vált

-          romantikus képsor ellentétben áll a klasszikus versformával (disztichon)

-          Kölcsey a nosztalgia ellen foglal állást, előremutató gondolatokat és cselekvést vár el

-          neológus szemlélet; Kölcsey a nyelvújításnak is élharcosa

 

Prózája

Búcsú az országos rendektől

-          1832-36-os országgyűlés kudarca komor pesszimizmusba sodorta Kölcseyt

-          ellentmodó követutasítások saját elvei ellen is szólnak, ezért lemond

-          ismét felerősödik benne a nemzethaláltól való félelem

Parainesis Kölcsey Kálmánhoz

-          unokaöccséhez írt 40-oldalas mű

-          Kölcsey egész életfilozófiája megjelenik

-          az erényes élet legfőbb szabályainak gyűjteménye

-          Kölcsey személyes élményeiből indul ki

-          alaptétel: az ember nem önmagának, hanem a közösségnek él

-          főbb elvek

-          Isten szeretete

-          emberiség és a haza szeretete

-          ismeretszerzés, tudomány és munka egybekötése

-          retorikai ismeretek elsajátítása, anyanyelv tökéletes ismerete

-          műveltség, forrásai a könyvek - ezek írása az egyéni fejlődés csúcsa

-          a mű során végig jelen van a szerénység és az alázat a haza előtt