Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kosztolányi Dezső (1885 – 1936) Életrajza - született virágvasárnapon, a délvidéki Szabadkán (ma vajdasági központ) - apja matematika-fizika szakos tanár, majd igazgató, anyja születésekor 18 éves - unokatestvére Brenner József (Csáth Géza) - neuraszténiás asztma – fuldoklási rohamok, haláltól való rettegés - nagyapjától, Kosztolányi Ágostontól tanul írni-olvasni, őt tekinti példaképének - K. Á. Bem tábornoka volt, majd Kossuthtal Törökországba, majd Amerikába emigrált - gimnázium Szabadkán, egy összetűzés során „kegyvesztetté” válik, de itt érettségizik - hatodikos korában Reviczky-ünnepélyt rendez, az alkalomra verses színdarabot ír - érettségi eredményére apjától abbáziai utat kap - 1903 – budapesti egyetem bölcsészkara, magyar-német szak, tanári pályára készül - Négyesi-féle stílusgyakorlatokon barátság Babitscsal, Juhász Gyulával, levelezés 1909-ig - Bácskai Hírlap, Szeged és Vidéke lapok munkatársa - 1904 bécsi egyetemen filozófiát hallgat - 1905 visszatér Budapestre, egyetemet nem fejezi be, egyre több írása jelenik meg - 1906 Budapesti Napló munkatársa, Ady helyett vezeti a versrovatot - egyre népszerűbb, jól keres, sokat olvas, felfigyel Rilkére - 1907 Négy fal között – első verseskötete jelentős, de még csak hangkeresés - Ady kritikája: Kosztolányi „irodalmi író” - 1908 Boszorkányos esték elbeszéléskötet, freudi hatások; a Nyugat munkatársa - 1908 és 1910 között sok utazás, szerelmi összeomlás (Lányi Hedvig) után zaklatott élet - 1910 A szegény kisgyermek panaszai – költői kibontakozás, széleskörű népszerűség - megismerkedik Halmos Ilonával - 1912 Kártya ciklus, Őszi koncert hosszú vers, Mágia kötet - 1913 házasság Halmos Ilonával, Modern költők műfordítás-gyűjtemény - háborúban eléri, hogy ne sorozzák be; ismerőseiért aggódik - 1915 megszületik fia, Ádám; Öcsém című prózakötet („rajzok”) - 1916 Tinta („rajzok”), Bűbájosok (elbeszélések), Mák (verseskötet) - 1918 Káin (elbeszélések) - 1919 az Új nemzedék napilap Pardon rovatát vezeti - általános visszatetszés - az emigráns írók, de még Szabó Dezső is ellene fordul - 1920 Móricz kizárása után ő is kilép a Petőfi-társaságból - Béla, a buta novelláskötet, Kenyér és bor verseskötet - 1921 a Pesti Hírlap munkatársa, nyelvművelő cikkek, elkezdi írni A bús férfi panaszait - 1922 Nero, a véres költő regény, Szabó Dezső karikatúrája, ítélet önmaga felett - 1924 A bús férfi panaszai múltidéző verseskötet, Pacsirta regény (fsz. Vajkay Ákos) - 1925 Aranysárkány regény (fsz. Novák Antal) - 1926 Édes Anna regény - Sigmund Freud és Ferenczy Sándor hatása - 1928 Meztelenül verseskötet - lírája átalakul, zömmel szabadversek - 1929 A Toll c. folyóiratban megjelenik Ady-pamfletje, Az írástudatlanok árulása - válság, az Ady-vitát a Marcus Aurelius verssel zárja le (Nyugat) - 1933 Esti Kornél; jelentkeznek betegsége első tünetei - 1934 első műtétje - 1935 Összegyűjtött költemények, utolsó ciklus (Számadás) különösen jelentős - kései szerelem Rádákovich Máriával; Szeptemberi áhítat vers (Nyugat) - 1936 Tengerszem novelláskötet; meghal Lírája 1920-ig A szegény kisgyermek panaszai (1910) - szereplíra sajátos megvalósulása - felnőtt által megélt gyermeki nézőpont - kettős látószög állandó egybejátszása - a kötet a gyermeki képzelet sajátos csapongását követi - Mint aki a sínek közé esett… – indító vers - élet és halál mezsgyéjének impresszionista megragadása - idő hiánya, egyetlen pillanat ábrázolása - Mostan színes tintákról álmodom. - színek hangulatainak ábrázolása – impresszionizmus - gyermeki nézőpont: szinesztéziák, képzettársítások - utolsó sor formailag is elkülönül, a feltételes mód lehangoltságot sugall - A rút varangyot véresen megöltük. - a gyermekkor feledhetetlen bűnének naturalista ábrázolása Boldog, szomorú dal (1920) - létösszegző vers, a Kenyér és bor kötet nyitó darabja - beérkezett ember számvetése, hiányérzet megfogalmazása - rájátszás Berzsenyi Osztályrészem című versére - szimbólum értékű, emblematikus szavak - kert: utalás Aranyra - kincs: az egész mű kulcsszava, a tartalmas lét szimbóluma - aszimmetrikus, ellentétező kompozíció - vers elején játékos, önironikus hangnem; kínrímek - hosszú leírás: befutott költő örömei – abszolút idill - váltás: „De néha megállok az éjen” – feltör az elrejtett keserűség - ifjúkori álmok eltűntek, életének értelme megszűnt - időmértékes ritmus: ionicus a majore, dactilus, spondeus – Csokonai megidézése Számadás (1935) A kötet jellemzői - Kosztolányi költészete a 30-as években elmélyül - tudomást szerez betegségéről, az elmúlás érzése jelenik meg lírájában - központi téma a halállal szemben kialakítható magatartás kialakítása - két alapvető verstípus - hosszúvers: elégikus óda - kisszerkezet: epigrammaszerű lírai aforizma, rájátszás a japán haiku műfajra Számadás - kötet indító ciklusa, héttagú szonettkoszorú - indításban önfelszólító leszámolás az élet szépségeivel - tárgyakba vetítve fejezi ki az elmúlás fájdalmát - drámai monológ - töprengő, vitázó megoldáskeresés Negyven pillanatkép - negyven kisszerkezet - puritán, epigrammaszerű, rímtelen versek - Októberi táj - fájdalmas felkiáltás, rezignáltság Őszi reggeli - cím: elmúlást idéző toposz - szemlélődő vers - érzéketlenség, távolságtartás – tárgyakba vetíti ki az érzelmeket - az utolsó két sor személyes elmúlásélményt fejez ki - epigrammatikus felépítés - hosszabb, szecessziós, érzelemmentes leíró rész - végén egy megszemélyesítéssel önmagára reflektál költő - alapgondolat: élet, emberi elmúlás irreverzibilitása Harsány kiáltások tavaszi reggel - verskezdet: rácsodálkozás a világra, életvágy - egyetemes élményt fogalmaz meg, mindenkiről szól - általánosítás főnévi igenevekkel – idő- és személytelenség - harmónia iránti vágy - szimbolikus képek - „barna göröngy” – antikvitás harmóniaélménye - „kék nefelejcs” – romantikus elvágyódás szimbóluma, forrás: Novalis - a harmónia hiánya a formában is megjelenik - megtört hexameterek Halotti beszéd (1933) - cím és a felütés az első magyar szövegemléket idézi meg - nem saját, hanem másik személy halálán töpreng a költő - a megidézett művel ellentétben Kosztolányi nem a halál rettenetét, misztikumát taglalja - központi gondolat: minden ember egyedi és megismételhetetlen csoda - értékvesztés tragédiájának megjelenítése - a halott alakját apró, jelentéktelen, hátköznapi mozzanatokból rakja össze - „Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék” – már-már ironikus - fő mondanivaló az emberi élet tisztelete Hajnali részegség (1933) - filozófiai hosszúvers, a magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotása - rapszodikus, de nem rapszódia – képek egymásra következése nem logikus, látomásszerű - cím: a költő megrészegül a világ szépségétől, félálom - közhellyé vált érzés személyes meglelése - a forma és a ritmus izgatottságot sugároz - vershelyzet: intim beszélgetés E/2-ben - bizalmas hangnem, szerénykedő fordulatok, pl. az első sorban - egy álmatlan éjszaka elbeszéléséből csap át a vers lírai világértelmezésbe - elmélkedő rész kiábrándító leírással indul - a költő Logodi utcai szobájából otthonokba lehet belátni - kiüresedett lét, „agyvérszegénység” ábrázolása - ember a gép szintjére süllyed – kívülről irányítják, „keltőóra” hozza működésbe - második szerkezeti egységben megváltozik a szemlélődés iránya - Kosztolányi visszatér a gyermeki, álmélkodó nézőponthoz; az eget csodálja - a kiábrándító léttel szembekerül az égi létezés misztikus szépsége - érzelmi tetőpont: „Szájtátva álltam…” - a hajnal közeledtével a gyermeki lírai hős „visszanő” a sivár felnőttkorba - bűntudat, önvádoló mondatok: „miféle ringyók rabságába estél” - kisiklásnak érzi földi életét, addigi életcéljai elértéktelenednek, nevetségesnek tűnnek - későn (50 év után) ismerte fel, a létezés szépségét, az élet értelmét - a lezárás vallomásában visszatér az E/2 nézőponthoz - egyszerre jelenik meg az önfeledt boldogság és a közeli elmúlás tragikuma - önmagát a korábbi leíró rész égi vendégei közé sorolja Regényei A 20-as évek - Nero, a véres költő (1922) - kulcsregény: a szereplők közt kortársak jelennek meg - esszéregény: a történet másodlagos, a mű a belőle fakadó gondolatokról szól - írástudók felelősségének kérdései - két fontos alak a főhősön kívül - Seneca: Nero nevelője, öngyilkos lesz - Britannicus: tehetséges költő, ezért Nero meggyilkoltatja - Pacsirta (1924) - Pacsirta csúnya vénlány, szüleivel él, nem járnak társaságba - Pacsirta elutazásával szüleinek lehetősége nyílik újra bekapcsolódni a társasági életbe - alapkérdés: be tudják-e vallani maguknak, hogy nem szeretik a gyermeküket - Aranysárkány (1925) - iskolaregény Édes Anna (1926) Keletkezés - két előzmény¬: Egy pohár víz, A rossz orvos - Bródy Sándor művei - a cselédség a kor kedvelt témája - felesége naplója szerint ő adja az alapötletet Regényjellemzők - cím egy jellemet helyez az előtérbe - műfaj nehezen meghatározható – modern regény - lélektani regény, esszéisztikus regény, nem cselédregény - sok réteg: történelmi, társadalmi, lélektani, filozófiai, ponyvaregény-szerű szálak - szűk regénytér és –idő, a szokásosnál magasabb fikciós szint - egyes dolgok (tárgyak, szagok) jelentősége megnő - sűrített, drámaihoz közelítő ábrázolás - freudi hatások - új elbeszélő módszer: elidegenítő, szcenizáló - a végkifejlet lélektani indoklása a regény szövetében rejlik - távolságtartó magatartás a bírósági tárgyaláson szakad meg, Kosztolányi kilép szerepéből - Moviszter megszólítása E/2-ben – értékőrző, humánus magatartás - keretes regény – felütés és lezárás nem kapcsolódik szervesen a történethez - Kun Béla politikus, a KMP elnöke, nem szán szerepet az értelmiségnek - utolsó fejezetben maga Kosztolányi szerepel - a keret egyben hitelesíti és relativizálja, „idézőjelbe teszi” a regényt - üzenet: kiszolgáltatott ember helyzetére nincs intézményes megoldás Szereplők - Anna erős alkat - ereje szótlanságában, a szenvedés viselésében rejlik - Kosztolányi keveset beszélteti, ösztönei fejezik ki reakcióit - áldozatot hoz gazdájáért, amikor nem megy férjhez Báthory úrhoz - végkifejletben rejtett indulatai, érzelmei törnek felszínre - áldozat és gyilkos egyben - Vízyné - lánya elvesztése után Annáéhoz hasonlóan torzul a személyisége - Annával lányát akarja pótolni + mintacselédet talál a személyében (próbák) - jót akar, mégis rosszat tesz: nem engedi el Báthory úrral - Anna cselekedetének fő kiváltó oka - Vízy Kornél - „intézményember” – szinte azonosítja magát hivatalával - személytelen, ő teszi háborodottá Vízynét - Jancsi - eleinte valóban szerelmes Annába (első erotikus élmény) - később csak „élvezeti cikknek” tekinti - a gyilkosság közvetlen kiváltó oka: Jancsi bizalmaskodása Moviszternéval Esti Kornél (1933) - a címszereplő teremtett alak - Kosztolányi alteregója, a társadalom elől eltitkolt énje - műfaj nehezen meghatározható - útirajz: az elbeszélő művek toposza - életrajz - regény: sorsábrázolás, emberi szabadság korlátjainak kutatása - elbeszélő módszer: E/1 és E/3 váltakozása XVIII. fejezet – a villamosutazás - alcím előrevetíti a hétköznapi tartalom és a drámai leírás közti feszültséget - a villamosút egy emberi életút allegóriája - személytelenség, kivétel a kékszemű nő - kék virág – az örök keresés szimbóluma - Hoffmannra is lehet asszociálni - leülés a villamoson: a kisszerű emberi cél látszólagos elérése - rögtön fel kell állni - végállomás az elmúlást jelenti - egzisztencialista gondolkodás – az élet abszurditása - főszereplőt nem saját akarata, hanem a tömeg véletlenszerű mozgása irányítja - ember tárgyként viselkedik – szkepszis Az utolsó fölolvasás - cím is utal rá, hogy a novella művészlét kérdéseiről szól - a költő utolsó óráinak látomásszerű leírása - felolvasás az elnyomás elleni tiltakozást szimbolizálja - agnoszticizmus: világ megragadásával szembeni kétely - létösszegző jellegű, lírába hajló, metaforikus szöveg - meghatározhatatlan tér és idő - gazdag szimbólumrendszer - labirintus: eltévedés - tükör: kétely önmagával szemben