Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Madách Imre: Az ember tragédiája

A mű keletkezéstörténete

Madách Imre (1823-1864) életrajza

-          Alsósztregován (ma Szlovákia része) született, középnemesi család

-         1834 apja meghal, az özvegy jól irányítja a birtokot - anyagi függetlenség

-         pesti egyetemen filozófiai tanfolyam, majd jogi kar első két éve

-          megismerkedik a reformkor eszméivel, kortársakat olvas, nyelveket tud

-         1840 szerelem Lónyai Etelka iránt, egyetlen verseskötet: Latinvirágok

-         aljegyző, a szabadelvű ellenzék szónoka

-         1843 szívbaj miatt lemond, de cikkei továbbra is megjelennek a Pesti Hírlapban

-          1844 megismerkedik Fráter Erzsébettel, egy évvel később házasság

-         csesztvei birtok, 3 gyerek, sok keserűség

-          1848-49 nem harcol, de aktív

-         forradalom családi tragédiák sorozatát hozza

-         Madách Csesztvén gerillavezéreket, parócai birtokán Kossuth titkárát rejtegeti

-          letartóztatják, egy évvel később elengedik, feleségével megromlik viszonya, elválik

-          1859 komédia a Bach-rendszer kigúnyolására (A civilizátor)

-          1859-1860 megírja Az ember tragédiáját, megjelenés 1862-ben

-         Madách a Kisfaludy Társaság és az Akadémia tagja

-         nem sokkal főműve után megírja Mózes című dramatizált eposzát

-          történelmi események hatására Madách ismét politikai szerepet vállal - országgyűlési követ

-         határozati párt tagja, beszéde röpirat formában is megjelenik

-          Alsósztregován hal meg vízkórban

Madách világnézetét alakító tényezők

-          deizmus: Isten csak megteremtette a világot, azóta csak külső szemlélő

-         „A gép forog, az alkotó pihen”

-          hegeli történelemfilozófia

-         az ember a fejlődés során egyre közelebb jut a szabadsághoz, ami az ember legfőbb célja

-         a műben eleinte csak a fáraó szabad, de nem bírja elviselni ezt az érzést

-         Athénban mindenki szabad, de ezt nem tudják a fejlődéshez felhasználni

-          hegeli dialektika

-         a világ társadalma, eszméi állandó mozgásban, változásban van

-         a folyamatot ellentétek és kölcsönhatások tartják fenn

-         a Tragédia ellentétpárja: anyag és szellem

-          tézis – antitézis – szintézis: a tagadás tagadásának törvénye

-         minden rendszer (tézis) magában hordja önmaga ellentétét (antitézis)

-         a tézis és az antitézis tagadása az új rendszer, a szintézis

-         a műben hiányzik a végső szintézis – Madách szerint nincs is

-          vezéreszmék tana: minden történelmi korszakot egy jelentős eszme irányít

-         az egyes jelenetek ezeket az eszméket hivatottak bemutatni

-          determinisztikus tanok, eleve elrendelés (predesztináció)

-         az emberek cselekvését akaratuktól független tényezők határozzák meg

-          Rousseau elmélete

-         a magántulajdon kialakulása (Ádám: „Ez az enyém.”)

-         az ember eredendően jó, a társadalom és a körülmények teszik rosszá

-          utópikus szocialista elképzelések – a Falanszter jelenet Charles Fourier tanaira épül

-         falanszter: közös lakó- és munkatelepek, egyenlő részesedés a megtermelt javakból

-         Madách a falanszter-rendszer árnyoldalát ábrázolja, Fourierrel ellentétben pesszimista

-          tudományos feltételezések a világ jövőjéről, pl. a Nap kihűlésének elmélete

-          frenológia: a koponyaalkatról a szellemi képességekre következtető áltudomány

-          történelmi környezet: a nemzeti kérdés Magyarországon, a forradalom sikertelensége

-          személyes és családi válság, tragédiák

A mű fogadtatása

-          Szontágh Pál küldi el Aranynak

-          Arany első olvasás után félreteszi, mivel a „Faust gyönge utánzása”

-          néhány hónap után újraolvasva felismeri a mű értékeit, bemutatja az Akadémiának

-          az első kritikusok szerint következetlen, ellentmondásos, rossz dráma

Drámai jellemzők

Általános jellemzők

-          műfaj: drámai költemény vagy lírai dráma

-         nem színpadi előadásra való, annál hosszabb – inkább olvasásra szánta Madách

-          emberiségköltemény, világdráma – főhőse az egész emberiség

-         világirodalmi példák: Isteni színjáték, Faust, Csongor és Tünde

-         előzmény még: Byron (Káin és Ábel), Petőfi, Vörösmarty (Gondolatok…)

-          alapkérdések:

-          Van-e értelme az emberi létnek, érdemes-e küzdeni? „Mi végre a teremtés?”

-          Létezik-e emberi fejlődés, tökéletesedés: „megy-é előbbre majdan fajzatom?”

-          Érdemes-e küzdeni, harcolni egy célért?

-          egyén és tömeg viszonya a társadalomban

-          nő és férfi viszonya

-          tudomány és művészetek szerepe a világban

Kompozíció

-          színekre tagoltság - rendező elv a kronológia

-         keretszínek + történeti színek

-         felölelik a múltat, jelent és a jövőt

-          a történelem nagy korszakainak jellemzése egy-egy kiragadott jelenet segítségével

-         meditatív jelleg

-          a keretszínek az eredeti bibliai történettől eltérnek, drámai egységet alkotnak

-         a közöttük támadt konfliktus miatt Lucifer fellázad az Úr ellen

-         Lucifer tagadja a megteremtett világ tökéletességét, ezt az ember által igyekszik bizonyítani

-         az emberre bocsátott álom segítségével majdnem elérni a célját

-         Ádám öngyilkosságát Éva anyasága akadályozza meg: az élet már biztos megy tovább

-         nincs megnyugtató lezárás: „Mondottam ember: küzdj, és bízva bízzál!”

-          forma: verses dráma

-         romantikus körmondatok + rövid, frappáns életbölcsességek

-         11-szótagos, rímtelen, jambikus sorok

-         egyes lírai betétek (Angyalok kara, a kéjhölgy dala, Cluvia, Nyegle, stb.) verselése eltérő

Szereplők

-          nem drámai alakok, elvont figurák, filozófiai eszmék megtestesítői

Lucifer

-          a dráma főhőse, az örök kételkedő

-         hiányolja a megteremtett világból a célszerűséget, a teremtés értelmét vonja kétségbe

-          cél: Úr világának megdöntése, eszköz: Ádám kétségbe hajszolása, az ember megsemmisítése

-         tudatos lény nélkül az Úr is tudja, hogy nem lenne értelme a világnak

-          sorsa a bukás, de nem adja fel soha a harcot

Ádám

-          hat rá Lucifer szkepszise: meg akar bizonyosodni, hogy a létezésnek van értelme

-          optimista beállítottság (az Úr így teremtette)

-         hinni akarása révén mindig szembekerül Luciferrel – drámai konfliktus

-         minden bukás, vereség után van ereje az újrakezdéshez

Éva

-          sokszínű, változatos természet – értelem, érzelem és cselekvés egysége

-         alakja „méregből s mézből” van „összeszűrve”

-         a történeti színekben hol negatív, hol pozitív figuraként jelenik meg

-          Ádám miatta veszítette el a Paradicsomot, mégis gyakran ő a harmónia megtestesítője

-          a végén ő menti meg az emberi fajt

-          Lucifer és Ádám között áll, Lucifer legfőbb ellenfele

-         a lelki nemesség ellen Lucifernek nincs fegyvere; észérvekkel Éva meggyőzhetetlen

Az Úr

-          újszerű, antropomorf, önelégült alak – deista világnézet

Egyén és tömeg viszonyának alakulása

Individualizmus és kollektivizmus

-          a két irányzat dominanciája szabályszerűen váltakozik a színekben

-          individualizmus: az egyént a társadalom elé és fölé helyező szubjektivista felfogás

-          kiteljesedését a londoni színben éri el

-          kollektivizmus: az individualizmus ellentéte, az egyéniség feláldozandó a társadalomért

-          végső torzkép a falanszterben

Egyiptom – mindenki egyért

-          Ádám fáraóként az egyedüli szabad ember

-          hatalmát csak a nép megalázása, sárba tiprása által tarthatja meg

-          a fáraó hatalmasságából, megközelíthetetlenségéből magányosság is következik

-          helyzeténél fogva nem képes igazi kapcsolatot kialakítani a közösséggel

-          mindene megvan, piramist építtet magának, mégis boldogtalan

-          nincs, akivel megoszthatná érzelmeit – senki sem meri emberként kezelni

Athén – egy mindenkiért

-          egy ember küzd a nép érdekében, mindenki más szabad

-          a nép szabadságából következő befolyásolhatóságot a demagógok kihasználják

-          az egyén nem tud érvényesülni, a demokrácia nem működik

Róma – mindenki önmagáért

-          az addig egységes nép egyénekre hullik szét

-          a szervező erő, eszme nélküli társadalom nem életképes

Párizs – mindenki mindenkiért

-          szabadság, egyenlőség, testvériség eszme megvalósulni látszik

-          a forradalom végül válogatás nélküli vérengzéssé fajul

-          ok itt is a társadalmat összefogó rendszer hiánya

London – mindenki a pénzért

-          az individualizmus csúcsa, a közösség eltűnik

-          minden és mindenki áru; az egyetlen motiváló erő a pénz – a kapitalizmus kritikája

-          társadalmi kapcsolatok teljesen megszűnnek, az emberek nem törődnek egymással

-          szín végén halálgödör: nem életképes ez a berendezkedés

Falanszter – mindenki a közösségért

-          a kollektivizmus csúcsa, az egyéniség eltűnik a társadalom érdekében

-          túlélésért folytatott harc érdekében minden és mindenki feláldozható

-          a szín az eszkimó-jelenetbe megy át

-          vezetőjüket vesztett vegetatív lények már csak külsőre hasonlítanak az emberre

-          az egyéniség nélküli társadalom tagjai önmagukban nem életképesek

A történeti színek főbb mozzanatai

-          Egyiptom (IV.) Ádám fáraó, Éva rabszolganő

-         vezéreszme: „milliók egy miatt”

-         Ádám a hatalom csúcsán áll, de nem boldog, mert nem küzdött meg ezért

-         Éva döbbenti rá Ádámot, hogy belső megújulásra van szükség

-         Ádám felszabadítja rabszolgáit, megszületik a szabadságeszme

-          Athén (V.) Ádám Miltiadész, Éva a felesége

-          vezéreszme: egy a milliókért

-          Ádámot a nép a demagógok hatására halálra ítéli, Éva kiáll mellette

-          Ádám csalódik a népben, de nem veti meg, mert még tudatlan és befolyásolható

-          Róma (VI.) Ádám római főúr, Éva Júlia (Ádám kedvese)

-          eszme nélküli kor, amelyben az egyetlen cél az élet élvezése

-          Ádám megcsömörlik ettől az életviteltől

-          Péter apostol szavai a szeretet és testvériség eszméjéről új erőt öntenek belé

-          Konstantinápoly (VII.) Ádám Tankréd lovag, Éva nemes hölgy

-          vezéreszme: testvéri szeretet

-          Ádám keresztes hadjáratból visszatérve rádöbben a vallás embertelenségére

-          ok nélküli kivégzések, i betű körüli vita, Évának kolostorban kell élnie

-          Prága (VIII.) Ádám Kepler (udvari csillagász), Éva Borbála (a felesége)

-          Ádám passzívvá, szemlélődő hőssé válik, a tudományokba menekül

-          Keplerként a császár parancsainak kell engedelmeskednie (horoszkópkészítés, időjóslás)

-          Éva gátolja, megalázza, nem hisz benne (Madách életrajzi elemeket sző a drámába)

-          jelenet végén Ádám elalszik és álmodik

-          Párizs (IX.) Ádám Danton, Éva arisztokrata lány és pórnő

-          álom az álomban, vezéreszme: szabadság, egyenlőség, testvériség

-          Ádám újra cselekvő hős, itt nem csalódik

-          megjelenik a guillotine, a forradalom kétarcúságának jelképe (nemes célok + terror)

-          Éva két alakja – női jellem végletessége; Madách szerint a nőnek nincs helye a politikában

-          Prága (X.) Ádám Kepler (udvari csillagász), Éva Borbála (a felesége)

-          Ádám álmából felébredve értékeli a forradalmat, ismét szkeptikussá lesz

-          az egyén kibontakozásának lehetőségét várja a jövő társadalmától

-          London (XI.) Ádám önmaga, Éva polgárlány

-          idő: Madách jelene, hely: a polgárosodó Anglia

-          a párizsi szín három jelszavából a szabadság valósul meg: szabad verseny, kapitalizmus

-          a rendszer hibái: a pénz háttérbe szorítja az emberi értékeket (szerelem, művészet, vallás)

-          szín végén haláltánc-jelenet: mindenki egy sírgödörbe ugrik

-          Falanszter (XII.) Ádám önmaga, Éva egy anya

-          elképzelt jövő társadalma: a hármas eszméből az egyenlőség valósul meg

-          legfőbb cél a közösségi túlélés, nincsenek egyéniségek, művészet, nemzet és család sem

-          nagy elméket a haszonelvűség jegyében fogják munkára (Michelangelo széklábat farag)

-          Az Űr (XIII.) Ádám önmaga, Éva nem szerepel

-          Ádám és Lucifer beszélget; Ádám egy tisztább szellemvilágba akar menekülni

-          nincs vezéreszme, alapkérdés: létezhet-e a szellem anyag nélkül

-          következtetés: ember kötődik az anyaghoz, a szellem anyag nélkül nem tud kibontakozni

-          az élet értelme: „A cél halál, az élet küzdelem, s az ember célja a küzdés maga.”

-          Eszkimó-jelenet (XIV.) Ádám idős Ádám, Éva eszkimófeleség

-          egy másik elképzelt jövőkép: az egész földet jég borítja

-          az ember ösztönlénnyé alacsonyul, egyetlen cél az egyén életben maradása

-          „Sok az eszkimó, kevés a fóka”

-          Ádám végső kiábrándulása, az ember emberi mivoltát vonja kétségbe

-          erkölcsök is háttérbe szorulnak: az eszkimó felajánlja feleségét Ádámnak