Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Móricz Zsigmond (1879 – 1942) Életrajza - a Szatmár megyei Tiszacsécsén születik, édesapja fölfelé törekvő kisparaszt - anyja ragaszkodik a sok gyermek gondos neveltetéséhez - anyagi összeomlás (árvíz) után nagybátyjához, Pallagi Lászlóhoz kerül Túristvándiba - 1890 – debreceni református kollégium, majd sárospataki gimnázium - sokat olvas: Jókai, Edmondo de Amicis, Csokonai - három tárgyból bukik, 1899-ben Kisújszálláson érettségizik (Pallagi Gyula jóvoltából) - teológiát, majd jogot kezd tanulni; végül 1903-ban Az Újság gyermekrovatához kerül - több népdal- és népmesegyűjtő körút Szatmár megyében - az egyetemet nem fejezi be - felesége Holics Eugénia, Janka (1905) – 1925-ben öngyilkos lesz - házasság – nem idilli boldogság, hanem „teremtő, gazdag szenvedés” (Mohácsy) - két futó szerelem: Simonyi Mária, Magoss Olga - első műve, a Hét krajcár 1908-ban jelenik meg a Nyugatban; 1909-ben kötet alakban is - 1919-ig sok mű, legjelentősebb a Sárarany - anyagi jólét, telek Leányfalun, utazás a Garda-tóhoz Babitscsal - 1915 – a szlogenek hatására haditudósító a keleti fronton, itt döbben rá az embertelenségekre - 1916 – Szegény emberek című novella tiltakozás a vérontás ellen - 1917 – A fáklya című regény témája a vidéki értelmiség útvesztése - 1919 – kommunista diktatúrában is csalódik, emiatt sokat gyalázzák - Légy jó mindhalálig (1920) - húszas években feleleveníti a dzsentri-témát, a vége felé kiábrándul (pl. Úri muri - 1927) - 1929 – világgazdasági válság, remények szertefoszlanak, utolsó dzsentriregény a Rokonok - 1925-1937: második házasság, Simonyi Máriával „kevésbé sikerül, mint az első” (Mohácsy) - 1929-1933: Babitscsal együtt szerkesztik a Nyugatot - 30-as években visszakanyarodik a nép, a vidéki parasztság ábrázolásához - megírja az Életem regényét 1938-ban (első 10 év) – regény, szociográfia, élmény, reflexió - Kelet Népe, a fiatal tehetségeket felkaroló folyóirat szerkesztője - Littkey Erzsébet kis lelenclánnyal kötött ismeretsége ihleti az Árvácska című regényt - utolsó nagy vállalkozás: Rózsa Sándor – első kötet készül csak el (RS a lovát ugratja) - agyvérzésben hal meg Újszerű parasztábrázolás Előzmények - kor parasztképe erősen eltért a valóságtól - romantikus parasztkép - életvidám, gondtalan népek - falu a harmónia megtestesítője volt Móricz előtt - Móricz szembeszáll az idilli elképzelésekkel - falu világát belülről láttatja - paraszt az őserő szimbóluma - hősei különleges egyéniségek, akik ki akarnak törni a környezetükből - főhősről mindig aprólékos, lélektani jellemzést kap az olvasó Realista-naturalista stílus - legfontosabb feladat: tényfeltárás - megjelenik a líraiság és a drámai, olykor balladisztikus szerkesztés - jellegzetes, autonóm nyelvezet Hét krajcár - idill és tragédia ötvözése - a nyomort anya és fia jókedvvel próbálják leplezni - a lezárás tragikus: a koldustól kell kölcsönkérni - a végén az anya nevetés közben vért köhög Tragédia (1909) - cím többféleképpen értelmezhető - irónia, Kis János bírálata - társadalomkritika: tragédia, hogy létezhet olyan élet, mint Kis Jánosé - emberi ösztönvilág megjelenítése - a Hét krajcárban csak a test sérült, itt már a lélek is - Kis Jánosból minden érték hiányzik - emocionális: érzelem nélküliség, durvaság - intellektuális: ösztönök uralják - vitális: létfenntartás szintje (evés) - morális: magányos, nem tartozik közösségbe - biológiai szinten élő ember reakciói kiszámíthatatlanok - gondolkodás nélkül az ember kiszolgáltatott, befolyásolható (fő mondanivaló) - elállatiasodásért nem csak az egyén, a társadalom is felelős - neveltetés: Kis János életében egyszer, apja halálakor nevetett (jóízűen) - társadalmi rendszer: monoton munkavégzés, nincs változatosság - ellátás: örökös éhezésben Kis János előtt csak az evés vágya lebeg - oktatás, közösség hiánya - ábrázolás, kompozíció - gogoli irónia: groteszk és tragikum keveredése - retardáló (késleltető) drámai szerkezet két tetőponttal - nem bír tíz kanálnál több levest enni, visszanyeli a húst - nézőpont: E/3 + függő beszéd A világháború hatása - Móricz 1915-ös fellángolása után hamar kiábrándul a világháborúból - az illúzióvesztés műveiben is érződik - az értelmiség körében megjelenik a magyarázat igénye - Móricz a háború által elállatiasított emberek lélektani ábrázolását adja Szegény emberek (1916) - világháború hatására íródott hosszabb lélegzetű elbeszélés - raszkolnyikovi szituáció megjelenítése (Dosztojevszkij) - háború dehumanizáló, lelket torzító hatása (elgépiesedés, elnévtelenedés) - Móricz személyes élményekből táplálkozik - aprólékos jellemábrázolás - megbillent lelkületű ember (akut pszichózis) - géppé lett a háborúban - eltorzult értékrend: önvédelemből mindig szabad ölni - a háború áldozata ő is - eredetileg tiszta lelkület - feleségével és gyermekével jól bánik, aggódik értük - szerkezet – hosszú előkészítés - tett érlelődése - aprólékos, pszichikai elemzés - lelki térkép a főszereplőről - gazdasági, társadalmi helyzet elemzése - cselekménysor lineáris ábrázolása - lezárás némiképp elfogadhatóbbá teszi a katonát - társadalom felelősségének hangsúlyozása - elbeszélő módszer: szabad függő beszéd - nem azonosul a főhőssel (távolságtartás), de néha az ő tudatszintén beszél Barbárok (1931) - a vidék elmaradottságának ábrázolása - megtörtént eset + irodalmi előzmény (Békeffy Antal: A másli) - babonák, hiedelmek – tárgyak vallásos tisztelete - cím ítélet a mű összes férfi szereplőjéről (a végén hangzik el ismét) - balladisztikus kompozíció - szimmetrikus, hármas szerkezet - mindhárom fejezet egy-egy novella 1. indítás, gyilkosság (kb. egy nap) 2. keresés, megtalálás (kb. egy év) 3. hallgatás, vallomás (kb. egy nap) - dramatikus ábrázolás - az állókép ellenére folyamatosan vibráló feszültség - rövid, tömörített mondatok, egy-egy mozzanat (gesztus) kiragadása - vallatásban különösen érzékelhető a drámai feszesség - jellemek - a barbárság módosulásai - Bodri juhász: nevesített, valóságos figura - Bodri asszonya: az egyetlen elfogadható alak, ellenpont (nő) - veres juhász: végletes eldurvulás - névtelenség a tipizálás jellegzetes eszköze - ellentmondásosság (vacsora a síron) - nyelvezet - az autonóm nyelv hitelesíti az alakokat Móricz regényei - 1920-as években kezd sorozatosan regényeket írni (előtte csak egy-két mű, pl. Sárarany) - elemző évtized, világháború és társadalmi viszonyok értékelése - Légy jó mindhalálig: iskolaregény, melyben saját hányattatásait tárgyalja - Erdély-trilógia: XVII. századi fejedelemség története – aktuális kérdések - 1924-ben születik az első dzsentriregény - Kivilágos kivirradtig: a főszereplő egyetlen éjszaka alatt mindent elveszít (cél hiánya) - Úri muri: útkereső, igazságkereső regény - Rokonok: végleg leszámol a dzsentrivel - személytelen összefonódások – a cím is jelzi - főhős Kopjáss István (dzsentri), akit főügyésznek választanak - mondanivaló: hatalom a legtisztább embert is bűnözővé teszi - dzsentriregények Mikszáth nyomdokait követik, cél: a dzsentri megmérése Úri muri Téma: a dzsentri helye a társadalomban - helyszín: meg nem nevezett alföldi falucska (tipizálás) - idő: 1896, a millennium éve; a társadalmi viszonyok Móricz jelenére is ráillenek - időtartam: regényhez képest kevés, 4-5 nap (Móricz lazán, pontatlanul kezeli az időt) - az élethelyzet alkalmas különböző dzsentritípusok bemutatására - ironikus cím: a kisszerű, lapos muri szót az úri jelző csak tovább alacsonyítja - a regény során a naturalista ábrázolás és a klasszikus kompozíció keveredik Cselekmény egy alak köré épül - első fejezet a regény egész hangulatát összefoglalja - semmi sem történik, csak néhány szereplő tűnik fel - naturalisztikus részletek: legyek násza, Csuli és a rántotta - Szakhmáry Zoltán kiemelkedik - vívódó ember, belső fájdalmakkal - mindenki csak vele való kapcsolata által válik érdekessé - a laza epizódsor a 4. fejezetig folytatódik - az 5. fejezettől egyre inkább lélektani elemzéssé alakul a regény - szűkülő kompozíció: egy alakra összpontosít Hősválasztás - Szakhmáry Zoltán az egyetlen, akiben cselekvő szándék munkál - különleges családtörténet - méltóságot ad - vagyonukat nem elherdálták, hanem elveik miatt vesztették el - ugyanúgy él, mint a többi dzsentri - nem tudatosul benne az újító szándék, társait nem ösztönzi - gyakran kudarcot vall, ami elbizonytalanítja - két asszony között vergődik (Rozika és Rhédey Eszter) - Móricz életrajzi elemeket is belesző a műbe - Rozikából a regény közepe táján kiábrándul, rájön, hogy megtévesztette - Lefkovits nagy hatással van rá - házasság mellett megfér a félrelépés Mellékszereplők - az 1920-as társadalom miniatürizált formája - minden jellemző alak megtalálható - Lekenczey Muki - nagyvárosi, polgári életforma - ő indítja el az eseménysort, az ő szemével látjuk sokáig a cselekményt - nem az írói véleményt tükrözi, alacsonyabb tudatszinten áll - alakja miatt véleménye hiteltelené, komolytalanná válik - Lefkovits - zsidóként kívülről szemléli az eseményeket - ért az üzlethez, tapasztalt, ezért objektívan képes értékelni a helyzetet - Zoltánban tudatosítani próbálja reformtörekvéseit gazdasági és magánéleti téren - hitelt biztosít az újításokra (utalás Széchenyire?) Móricz le akar számolni a dzsentrivel - a dzsentri három alaptípusának bemutatása - Csuli: ügyeskedő, de igénytelen - Muki: vagyonát elveszti, majd beolvad a társadalomba - Zoltán: a fejlődés híve - nem tipikus - regényzárlatban Móricz "megöli" hősét - cél: tragikum, veszteségérzet mesterséges növelése - az öngyilkosság nem szükségszerű sorsa Zoltánnak - Móricz meg is menti: ha tovább élt volna, teljesen beolvadt volna társai közé - mondanivaló: Zoltán alakja még nem életképes - ítélet a társadalom és a dzsentri felett - Móricznak nem sikerül teljesen leszámolnia a dzsentrivel (tisztítótűz-motívum)