Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A reneszánsz irodalmából A reneszánsz - művelődéstörténeti korszak és stílusirányzat a XIV-XVI. században - renaissance francia szó, jelentése: újjászületés Kialakulása - egyes észak-itáliai városállamok a kereskedelem fellendülése során meggazdagodnak - Firenze, Genova, Padova, Milánó, Velence - a feltörekvő polgárság a korstílus hordozója - pl. a firenzei Medici-család Jellemzői - a kultúra világiasodása a vallás fennmaradása mellett - földi élet élvezete, boldogság keresése - szellem és művészetek tisztelete - felértékelődik az egyéniség, a személyiség szerepe - jellegzetes alak a polihisztor, pl. Leonardo, Michelangelo - antik kultúra újrafelfedezése - a Római birodalom emléke az itáliai nemzeti egységet is erősíti - humanizmus, emberközpontúság - a kor eszmerendszerének (ideológiájának) összefoglaló neve - klasszikus műveltség, tudós magatartás, ókeresztény írások vizsgálata - reformáció: célja a vallás megújítása - északi országok kispolgárságának vallásos köntösben jelentkező antifeudális mozgalma - megindulnak a bibliafordítások, így hozzáférhetőbbé válik a vallás Reneszánsz a képzőművészetekben - három alapvető korszak - trecento, quattrocento, cinquecento (1300, 1400, 1500-as évek) - természet hű ábrázolása, művészi önérzet, öntudat, sokoldalúság - két meghatározó személyiség: Leonardo da Vinci, Michelangelo - festők: Giotto (térbeliség), Botticelli (Vénusz születése), Raffaello (Athéni iskola) - gótikus építészet reneszánsz elemekkel: Brunelleschi - új zenei műfajok: kíséret nélküli világi ének, villanella, madrigál - nagy mesterek Palestrina, Bakfark Bálint Az irodalom főbb képviselői Petrarca (1304 – 1374) - humanista költő és tudós, a modern szerelmi líra megteremtője - művészetére három fő tényező hat - vallásosság, szülőföld, a latin ókor - Rómában költőfejedelemmé koronázzák - világhírét többek között szonettformájának köszönheti (Daloskönyv) - szerelmes verseinek ihletője Laura - általában reménytelen szerelem természeti képekben (pl. Ti szerencsés füvek…) Boccaccio (1313 – 1375) - író, tudós humanista - törvénytelen származás, törvénytelen kapcsolat a férjes Fiamettával - fő műve a 100 novellát tartalmazó Dekameron (tíz nap) - megteremti a novella műfaját - a középpontban az egyház által akadályozott földi boldogság áll - szellemesség, humor, a korabeli erkölcs kigúnyolása Shakespeare Élete (1564 – 1616) - az angol reneszánsz legnagyobb alakja, a világirodalom legnépszerűbb klasszikusa - darabjait ma is nagy sikerrel játsszák a világ színházaiban - Stratfordban születik, apja (John) tehetős polgár, anyja Mary Arden - 18 évesen megnősül, felesége Anna Hathaway, 3 gyermekük születik - megélhetési gondok, több mesterséget is kipróbál - egy színtársulattal Londonba utazik - 1594-től saját állandó társulat, 1599-ben megépítik a Globe színházat - birtokot vásárol, 1610 táján visszavonul Stratfordba A Globe - felépítése - előszínpad az utcai jelenetek bemutatására - belső színpad a szobai jeleneteknek - erkély a térbeli különbségek kifejezésére - függöny, díszlet nincs - csak férfiak szerepelhetnek a színpadon - a közönség véleményt nyilváníthat Legismertebb művei - tragédiák: Rómeó és Júlia, Hamlet, Macbeth, Lear király, Othello, Antonius és Kleopátra - királydrámák: II. Richárd, III. Richárd, VI. Henrik, VIII. Henrik - vígjátékok: Szentivánéji álom, Vízkereszt, Sok hűhó semmiért, Makrancos hölgy - színművek: Vihar, Téli rege, Szeget szeggel Hamlet Források, keletkezés - Saxo Grammaticus dán történetíró A dánok története című munkája - itt szerepel először Amleth herceg története - Belleforest francia író Tragikus történetek című művében a fenti írást veszi alapul - az ebből született drámafeldolgozás (Ős-Hamlet) nem maradt fenn - fő forrás Thomas Kyd Spanyol tragédia című drámája - a Hamletnek két változata ismert, az 1604-es kvartó és az 1623-es fólió kiadás Szerkezet - tér és idő szabad kezelése: „epikus színház”; nincs hármas egység - Shakespeare nem egyetlen központi konfliktust kíván ábrázolni - a felvonásokra való tagolás nem Shakespeare-től származik - a kompozíció elsősorban a sokoldalú jellemzést szolgálja három szakaszra osztható cselekmény (idő: 2-3 hónap) - expozíció (I. felvonás): szereplők, alapszituáció, a főhős jellemének bemutatása - mellékszereplők segítségével feltárul a múlt: Hamlet helyett Claudius foglalta el a trónt - a szellemtől Hamlet (csak ő) megtudja, hogy apja testvérgyilkosság áldozata lett - kibontakozás (II/1. – IV/4.): Hamlet és Claudius egymás iránt puhatolóznak - egérfogó-jelenet: Hamlet vándorszínészekkel eljátszatja Claudiusnak saját tettét - Hamlet megöli a függöny mögött hallgatózó Poloniust – azt hitte, hogy a király az - végkifejlet: Ophelia megőrül és öngyilkos lesz, Laertes visszatér, a tragédiát a véletlen indítja el - Hamletet a király Angliába küldi megöletni, ő azonban leleplezi a cselt, és visszatér - Hamlet és Laertes megölik egymást (királyi tanácsra Laertes megmérgezte kardja hegyét) - a királyné iszik a Hamletnek készített mérgezett pohárból, Hamlet megöli a királyt - Hamlet utolsó szavaiban Horatióra és Fortinbrasra ruházza küldetésének folytatását Szereplők Hamlet: vívódó hős, humanista embereszmény - atyja szellemétől egyértelmű feladatot kap: a testvérgyilkosságot meg kell bosszulni - ő többre vállalkozik: Dánia erkölcsi rendjét akarja visszaállítani - belső konfliktus: a bosszú újabb bűnök elkövetését vonná maga után - helyzetfelismerő-képessége korlátozott - nem látja át – nem is láthatja – a rá leselkedő veszélyeket - várakozó álláspont: nem bízik senkiben, ezért az őrület álarcát veszi fel - utólag Laertes, Rosencrantz és Guildenstern esetei bizonyítják, hogy helyesen cselekszik - Oféliát szereti, sejti azonban, hogy ő is eszköz - tudatosan, érzelmei ellenére szakít vele – aggódik érte, kolostorba próbálja küldeni - levélben később biztosítja szerelméről, Ophelia azonban nem érti meg Hamletet - egyedül kell véghezvinnie küldetését - „Kizökkent az idő; ó, kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt.” - Horatiót is igyekszik távol tartani, csak konkrét terveibe vonja be - halogató taktikát választ, többször azonban (túl) hirtelen dönt - a feladat elvállalása, őrültség tettetése, Polonius ledöfése, a levél felbontása - tudatválság: már a dráma kezdetére elveszíti egykori optimista világképét - a wittenbergi egyetemről visszakerülve Dániába tapasztalja az udvar züllöttségét - az események tornyosulnak felette: többször az öngyilkosságot is fontolgatja - Polonius meggyilkolása után meghasonlott ember: saját elveivel kerül szembe - szerep- és identitásválság: Hamletnek fölébe kell emelkednie saját gyarlóságán - példa előtte Horatio sztoikus magatartása - a végkifejletben magával ragadják az események, nem ő akarja a tragédiát Claudius: az alapbűn elkövetője, az emberi gonoszság és gátlástalanság megtestesítője - önmaga előtt a felborult világrendre hivatkozik: „gonoszság félretol jogot” - igazi, megbocsáthatatlan bűnének a királyné elcsábítását tartja - nem tudja felmenteni magát, „beletörődik” bűnébe és lelkiismeret-furdalásába - egy ideig sikeres, gátlástalan politikus, a nép is szereti eleinte - a bűntudat Hamlet felismerése után kezdi gyötörni Polonius: ravasz, fondorkodó főkamarás, a király „becsületes, hű embere” - intelligencia terén kihívásokkal küszködik – Hamlet átlát rajta - hiányzik belőle az erkölcsi tisztánlátás is - talpnyaló, erkölcstelen magatartása végül egész családja vesztét okozza - ő maga saját csapdájába esik bele, így elsőként hal meg a mű során Laertes: egyenes, tiszta jellem - túlzott jóhiszeműsége a végkifejletben a király bábjává teszi - csak a végső pillanatban jön rá, hogy csalás áldozata lett, ekkor megbékél Hamlettel Rosencrantz, Guildenstern: szolgalelkek, gerinctelen figurák, Poloniushoz hasonlítanak - karrierjük építése érdekében akár Hamlet meggyilkolásában is segédkeznének - korábban Hamlet barátai voltak - bukásuk az erkölcsös világrend felülkerekedéséből következik Gertrúd: Claudius bűvkörének rabja, önálló gondolatai nincsenek - fiáról is megfeledkezik, nem sejti a fenyegető veszélyt - akaratgyenge, szánalmas – halála elkerülhetetlen Ophelia: jóindulatú, jóhiszemű, ezért teljesen kiszolgáltatott - apját vakon követi, meg sem kísérli az ellenállást - ösztönösen viselkedik, Hamlet iránti szerelméhez a végsőkig ragaszkodik