Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vörösmarty Mihály

(1800-1855)

Életútja

Ifjúkor – rossz körülmények

-          született Puszta-Nyéken (mai Kápolnásnyék), elszegényedett nemesi családban

-          vallásos neveltetés, egyházi iskolák, pesti piarista gimnáziumban poetica classis

Apja halála után munka, kapcsolat Perczelékkel

-          a Perczel-fiúk nevelője, tanítványa Perczel Mór, a szabadságharc tábornoka

-          Pesten filozófiai tanfolyam, majd jogi egyetem

-          reménytelen szerelem Perczel Etelka iránt; sok lírai vers, érzelmi fejlődés

-          1816-1825 – sok lírai vers

Hazafias szellem

-          nevelői munkáját felfüggesztve Görbőn joggyakorlatot folytat (1822)

-          kapcsolatba kerül a nemesi vármegyék Habsburg-ellenes mozgalmaival

A sikeres költő

-          reménytelen szerelem, függetlenedési remények – Zalán futása (1825) „nemzeti eposz”

-          hivatásos költővé válik, abbahagyja a nevelést

-          Kisfaludy után a magyar irodalom vezető egyénisége

-          lapokat szerkeszt (Tudományos Gyűjtemény, Koszorú)

-          az Akadémia tagja, nyelvművelő tevékenység (helyesírási szabályok)

-          politikai színezetű versek (pl. Szózat, 1832-36-os országgyűlés feloszlatására)

Idősödő és túlzottan szemérmes

-          némi halogatás után – Bajza közbenjárására – feleségül veszi Csajághy Laurát

-          40-es évek vége felé kevesebbet ír, kevésbé is népszerű

-          elfogadja 48 vívmányait, Batthyány-kormányt támogatja

Csalódás a világosi fegyverletétel miatt

-          Bajzával együtt bujkál, majd feljelenti magát, de kegyelmet kap

-          utolsó éveiben alig ír, főleg személyes versek (A vén cigány)

-          betegségben (?) hal meg; temetése a Bach-rendszer elleni tüntetésbe torkollik

Költészetének általános jellemzői

-          a legnagyobb magyar romantikus költő

-          nemzeti honfoglalási eposz megteremtése

-          vallomásos jelleg, belső, lelki folyamatok ábrázolása

-          dicső múlt és sivár jelen szembeállítása

-          az emberiség történetének filozófiai megközelítése

-          Kölcsey a hazafiság megtestesítője volt, Vörösmarty az emberiségért is aggódott

-          versei két csoportba sorolhatóak: személyes és közösségi jellegű versek

-          a közösségi versek szorosan kapcsolódnak Vörösmarty politikai szerepvállalásához

-          a szabadságharcig kételkedő, de azért bátor, optimista hangvételű versek

-          a forradalom bukása után kiábrándult, reményvesztett, komor hangulat

-          több történeti és szenvedélyeket rajzoló drámát ír, de ezek nem érik el a Bánk bán magaslatait

Közösségi versek

Szózat (1836)

-          cím műfajmegjelölő, jelentése: intelem

-          keretes vers, morálfilozófiai tartalom

-          E/2-ben szólítja meg az egész nemzetet - belsőséges viszony

-          alaptétel a felütésben megjelenik, ezt fejti ki, támasztja alá később

-          a haza fogalmának magyarázata: „bölcső”, „sír”, „ápol”, „eltakar”

-          haza és a nagyvilág ellentétben állnak egymással

-          Vörösmarty magyarságélménye jut kifejezésre

-          kulcsszó: haza; rendületlen, megalkuvás nélküli hazaszeretetre szólít fel

-          „Itt élned, halnod kell.” - Ady mégis-moráljának előképe

-          szerkezet

-          első két versszak expozíció, a vers alaptételének megjelölése

-          3-5. igazságtalan sorssal való hősies szembeszállás

-          6. átvezetés a jelenbe, a magyar nemzet sikeresen túlélte a megpróbáltatásokat

-          7-10. a jövő idősíkja kap domináns szerepet, a költő érzelmi alapon indokolja a magyarság további fennmaradását

-          11-12. nemzethalál víziója (Himnuszhoz hasonló)

-          kozmikus látomás: az emberek milliói állnak az elbukott nemzet sírjánál

-          13 lezárás, az első versszak invertált megismétlése, ezáltal nyomatékosítás

-          utolsó versszak a második teljes ismétlése, de itt már más hangsúlyt kap

-          alapvetően optimista végkicsengés – bátor őszinteség, amely a bukás lehetőségével is szembenéz

-          forma: skót ballada – félrímekkel ellátott nyolc- és hat szótagos jambusi sorok

-          izgatott, zaklatott verszene

-          jellemzőek az enjambement-ok

A Gutenberg-albumba (1839)

-          alkalmi vers, a könyvnyomtatás feltalálásának 400. évfordulójára készült

-          műfaj: epigramma

-          egyetlen hatalmas, feltételes tagmondatokból álló körmondat

-          késleltetés, halmozás általi feszültségkeltés, a végén epigrammai csattanó

-          sivár jelen és egy elképzelt szép, új világ összehasonlítása

-          alapvető érték az igazság

-          kettős értelem: igazmondás és társadalmi igazságosság

Gondolatok a könyvtárban (1844)

-          műfaj: tanító jellegű filozofikus óda

-          kérdés-felelet formában fogalmazódnak meg a költő kételyei

-          a könyvekben leírt valóság nem azonos az élet valóságával

-          könyvek szükségességét firtatja – „Ment-e a könyvek által a világ elébb?”

-          mi legyen a könyvek sorsa, ha nem teszik jobbá a világot?

-          a könyvekben sok munka, érték van, de nem elegendő a világ jobbá tételéhez

-          keserű gúny és szkepticizmus

-          értékhiányok, fonákságok felsorolása

-          Vanitatum vanitas nihilizmusa, „minden hiábavaló” szemlélet

-          a versben könyvek emelkedett eszmevilága és a való világ áll szemben

-          az élet értelmének, az ember földi céljának meghatározása

-          Vörösmarty a vers végére felülemelkedik pesszimizmusán

-          megjelenik a „mégis-morál”

-          „Mi dolgunk a világon? Küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért!”

-          „Mi dolgunk a világon?” kétszer is szerepel – az emberiség egyik alapkérdése


Emberek (1846)

-          1846-os galíciai felkelés riadalma teljes pesszimizmusba sodorja Vörösmartyt

-          lefelé haladó kompozíció

-          látszólag a világ története - valójában csak a jelen állapotának megvilágítása

-          versszakok római számokkal számozva - a gyötrelem kínlódásai

-          refrén („Nincsen remény!”) az utolsó versszakban duplán jelenik meg

-          lírai alany a "világ" nevében beszél

-          T/2, szónoki nézőpont - általános mondanivaló

-          ember végzetszerűen gonosz

-          gonoszságot a hatalom hozza ki az emberből

-          testvériség (Gondolatok a könyvtárban) helyett „testvérgyűlölési átok”

-          végkicsengés is pesszimista

-          megjelenik a Vanitatum vanitas „minden hiábavaló” gondolata

-          az ember megválthatatlan, „sárkányfog-vetemény”

Előszó (1851)

-          az 1845-ben írt „Három rege” című költeményéhez szánja előszóként

-          az első sor kivételével minden sor áttételes, szimbolikus jelentést kap

-          a Világos utáni meghasonlás, teljes illúzióvesztés jelenik meg a versben

-          időkeret: egyetlen kozmikus méretű esztendő

-          valóságos történelmi képek és természeti jelenségek keveredése

-          három szerkezeti egység

-          I. közelmúlt, a reformkor ünnepi tavasza, hittel és reménnyel teli időszak

-          forradalom kitörése, szabadságharc

-          expresszív képek: „emberfejekkel lapdázott”

-          II. jelen, véres megtorlás: „Most tél van és csend és hó és halál.”

-          csend az önkényuralmi terror némaságát, a remények halálát jelképezi

-          III. a jövő sejlik fel, de szétválik a társadalom és a természet párhuzama

-          a telet csak a természetben követheti tavasz

-          az emberi pusztulás után nincs új élet

-          csak hazug, képmutató áltavasz jöhet

Személyes versek

A merengőhöz (1843)

-          műfaj: tanító óda; eljegyzési ajándék Laurának

-          filozófiai mű, nem vallomás

-          idősödő költő kételyei fogalmazódnak meg

-          nem biztos benne, hogy boldoggá tudja tenni a lányt

-          álmok, merengés elleni állásfoglalás - saját költészetének megtagadása

-          „Álmodozás az élet megrontója”

A vén cigány (1854)

-          műfaj: rapszódia - erős érzelmi hullámzás

-          Vörösmarty utolsó jelentős verse, „hattyúdala”

-          önmegszólító vers, a költő azonosítja magát a vén cigánnyal

-          a halál előtti utolsó pillanatokat fogja meg a költő egyéni és társadalmi szinten

-          a végsőkig kell küzdeni, még ha nincs is esély

-          az emberiség bűnei miatt a világ már eljutott a végső pusztuláshoz

-          mégis-morál: „Lesz még egyszer ünnep a világon”

-          hitet és reményt nem indokolja Vörösmarty

-          utolsó versszakban új refrén: az új világban érdemes lesz felvenni a vonót

-          forma: bordalszerű, első strófa és a refrén adja az alaphangulatot

 

Csongor és Tünde (1830)

Általános jellemzők

-          műfaj: filozófiai mesedráma, drámai költemény; bemutató 1881-ben

-          alapja: Gyergyai Albert „História egy Árgyilus nevű királyfiról és tündérszűz leányról” (XVII. sz.)

-          irodalmi hatások

-          műfaji előkép Goethe Faustja

-          Byron, Shelley költészete

-          az Ezeregyéjszaka mesevilága

-          Shakespeare: Szentivánéji álom (konkrét részletek átvétele)

-          Cervantes: Don Quijote

-          Gilgames-eposz - halhatatlanságról való lemondás, földi boldogság

-          népmesei források, A varázsfuvola

-          cselekményének ideje: „a pogány kunok ideje” - régi magyar kor

-          1831-ben jelenik meg nyomtatásban Székesfehérváron (pesti cenzor betiltotta)

Értelmezés

-          az élet értelmét, célját, az ember boldogságának földi forrását kutató filozofikus mű

-          megjelennek a determinisztikus tanok - minden mulandó (az Éj monológja)

-          harmónia keresése a vágyak és a lehetőségek között

-          drámai konfliktus az eszmények és a valóság között

-          Csongor „minden országot bejárt”, de a boldogságot nem sikerült még megtalálnia

-          Tündével való találkozása után a boldogságot már ismeri (szerelem)

-          Mirigy ármánykodása nyomán Tündét elveszti, nem tudja, hol keresse

-          két világszint kapcsolódik össze a drámában: égi és földi

-          kapcsolat a szintek között: a csodafa

-          kétféle szerelem: Csongor-Tünde, Balga-Ilma

-          három vándor a boldogság három lehetséges változatát jelképezi - Vörösmarty mindhármat elutasítja

-          kalmár - pénz, kincs, gazdagság

-          fejedelem - hatalom

-          tudós - tudomány, ismeretek, könyvek

-          Vörösmarty szerint az ember kettős lényegű: egyaránt képes a jóra és a rosszra

-          a rossz megtestesítője Mirigy

-          jó és rossz között Balga és az ördögfiak állnak

-          az Éj monológja

-          különleges szerep a drámán belül

-          Az Emberek pesszimizmusa, az Előszó világképe

Szereplők

-          az egyes szereplők különböző, rájuk jellemző nyelvezetben szólalnak meg

-          Vörösmarty az ember kettősségét igyekszik ábrázolni

-          a szereplők többféleképpen is párba állíthatóak

-          T-I, Cs-B: égi és földi szereplők egymás kritikái és kiegészítői

-          Mirigy

-          sokrétű figura, a boldogságot keresők fő ellenlábasa

-          ördögfiókák megeszik a lányát, ettől válik igazán gonosz boszorkánnyá

-          negatív hősként a vígjáték törvényei szerint el kell buknia

-          Csongor

-          útkereső hős, Vörösmartyt érdeklő kérdéseket tesz fel (rezonőri szerep)

-          Balga

-          jellegzetes népi figura, népmesékre jellemző túlzásokkal

-          Ilma

-          népmesehős, kedvesen bárdolatlan nyelvezet, eredeti neve Böske

-          Tünde

-          az eszményi boldogság megtestesítője Csongornak; feláldozza a halhatatlanságot

Kompozíció

-          népi, mesei motívumokra épülő szerkesztés

-          két szerelmes elszakad egymástól, majd küzdelmek árán egymásra találnak

-          kétszintű világ (föld és Tündérhon), égig érő fa motívuma

-          Balga, Ilma népi hősök

-          hármas szám jelentősége: ördögök, vándorok, utak

-          jó és rossz elkülönülése - küzdelem jó és rossz között

-          népdalszerű lezárás

-          időszerkezet: 24 óra, mely az egész emberi életet szimbolizálja

-          helyzetkomikum sok helyen előfordul

-          káprázat, csalárdság, a két világ szembenállása ad erre lehetőséget

-         

 
 

szimmetrikus szerkezet, időtartam: egyetlen nap

-         

 
 

másfajta elrendezés: