Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jókai Mór (1825 – 1904) Életútja Ifjúkor - született Komáromban, apja nemesi származású ügyvéd - csodagyereknek tartják: fiatalon versei jelennek meg, kitűnően rajzol - 1837 apja meghal, Vály Ferenc komáromi tanár neveli tovább - Pápán tanul, az önképzőkörben megismerkedik Petőfivel, Kecskeméten ügyvédi oklevél - 1846 első regényének (Hétköznapok) sikere után dönt az írói pálya mellett A forradalom előtt és után - Pesten tagja a Tízek Társaságának, szerkesztője az Életképeknek - 1848 főszereplője, a 12 pont fogalmazója, Nemzeti színházban lecsillapítja a rendbontókat - feleségül veszi az ünnepelt színésznőt, Laborfalvi Rózát - felháborodás L. R. törvénytelen gyermeke és kora miatt (8 évvel idősebb Jókainál) - csatlakozik Kossuthhoz: alföldi toborzó út, Debrecen - eleinte köztársaságpárti, később a megbékélés és a kiegyezés híve - a világosi fegyverletétel csaknem az öngyilkosságba kergeti - felesége megmenti, négy hónapig rejtőzködnek a bükkbeli Tardonán Írói kibontakozás - 50-es években kezd sokat írni, kezdetben álnéven (Sajó) - kezdetben történelmi regények vigasztaló célzattal, pl. Erdély aranykora - meghatározó művei az Egy magyar nábob (1854) és a Kárpáthy Zoltán (1855) - 1867-től országgyűlési képviselő - szilárd anyagi helyzet: nyaraló Balatonfüreden Családi konfliktusok - 1869 feleségét nyugdíjazzák, ettől megkeseredik, féltékeny lesz - Jókai beleszeret gyámleányába (Lukanics Ottília), aki azonban korán meghal - több nagy műve születik ekkor - A kőszívű ember fiai, És mégis mozog a föld, Fekete gyémántok, Az arany ember Az utolsó évek - 1894 ötvenéves írói jubileuma, elkezdik kiadni összes műveinek 100 kötetét - felesége meghal, új házasság a húszéves Nagy Bella színésznővel (felháborodás) - irányregények helyét átveszik a kaland(or)regények - érinti a századvég nagy témáját, a dzsentrit - utolsó éveinek legjelentősebb alkotás a balladisztikus, népies kisregény, a Sárga rózsa - tüdővérzései ellenére nem foglalkozik az elmúlással, utolsó szavai: „És most aludni fogok.” Regényköltészete - legtermékenyebb, legolvasottabb, legnagyobb szókincsű írónk - Eugene Sue, Victor Hugo, Walter Scott, Charles Dickens hatása Jellemző vonások - romantikus széppróza – Nyugat-Európában már a realizmus az uralkodó - romantikus és realista elemek keveredése - a meseszövés szélsőségesen romantikus; nagy mesélőerő, humor, anekdoták - szereplők nem fejlődnek; Jókai mellőzi az analitikus lélekrajzot Négy alaptípus - heroikus, pl. A kőszívű ember fiai - anekdotikus, pl. Egy magyar nábob - vallomásregény, pl. Az arany ember - kalandregény, pl. Fekete gyémántok Az arany ember Regényjellemzők - 1872-ben jelenik meg a Hon című folyóiratban - műfaj: társadalomregény, „anti-karrierregény” - antikapitalista regény, társadalomkritika, utópia - források, élményalapok - komáromi gyermekkor - érzelmi válság: Noémi lakjában Lukanics Ottília búvik meg - romantikus felvezetés gyökere Rousseau, Voltaire, Hoffmann - angol változat címe Modern Midas – mitikus eredetű szimbolika - kapitalizálódó világról szerzett ismeretek - nagynénjétől hallott történet - összefogott szerkezet - több szálon futó cselekmény, ehhez anekdoták, életképek, idillek kapcsolódnak - az összes fontos szereplő megjelenik a mű elején - történet 1828 őszén indul, időrendben halad - lezáratlanság: a boldogság csak 50 évig tarthat, a sziget utána az államé Tímár Mihály alakja - Tímár fejlődési szakaszai adják az elbeszélés vázát - vívódó hős Jókainál csak itt fordul elő - Jókai saját világképét ábrázolja Tímár sorsában - egy személyen belül ütközik az erkölcs - a sok pénz akadálya Tímár boldogságának (ellentmondás) - „modern bűnbeesés” - árulás: tisztviselők megvesztegetése, Tímea pénzének megtartása - Tímár erkölcsös, de erkölcsisége kikezdhető – könnyen kísértésbe esik - öncélú tevékenység Brazovics tönkretétele - Tímeával való házassága előtt van mentség a bűneire - tisztességtelen üzleteinek, korrupciós ügyeinek van humánus haszna (pozitív externália ) - kettős életet él - Tímea és Noémi különböző értékeket képviselnek, mindkettő hűséges, tisztességes, szép - a két élet összevéve boldoggá tenné Tímárt, de az „életek” nem „összegezhetők” - megoldás: cserehalál Krisztyán Tódorral - megtisztulás a szigeten – utópisztikus motívum - sziget a felvilágosodás korától az izoláltság szimbóluma (Robinson) - kapcsolódik hozzá a paradicsom-, ill. a kert-motívum - a Senki szigete a haszonelvű társadalom ellenpontja, rousseau-i idill Jellemábrázolás - realista jellemábrázolás, típusokat teremt - társadalomban előforduló tipikus jellemvonások mellett egyéni vonások is vannak - Tímea: „alabástrom szobor”, hideg, merev, mesterkélt; nem szerelmes, csak hálás - Noémi: naiv, bájos, kedves, igazi szerető; végletesen eszményített alak - Athalie: démonian gonosz, a visszautasított szerelem (Kucsuka) a bosszú megszállottjává teszi - Krisztyán: kalandor, kém, zsaroló – nem ilyennek született, a körülmények tették romlottá Mikszáth Kálmán (1847 – 1910) Életútja - született a Nógrád megyei Szklabonyán, elszegényedett nemesi család - iskolái: Rimaszombat, Selmecbánya, Pest; jogot tanul, diplomát nem szerez - Balassagyarmaton joggyakornok Mauks Mátyás mellett - beleszeret Mauks Ilonába, megszökteti, 1873-ban feleségül veszi - Pesten újságíró, a Magyar Néplap szerkesztője - elbeszéléseket ír, nem sikeres – nehéz anyagi körülmények - gyermekük meghal, felesége megbetegszik, Mikszáth nem tudja gyógyíttatni - elválnak, Mauks Ilona visszamegy szüleihez - Szegeden újságíró a Szegedi Naplónál, ellenzéki cikkeiről válik ismertté - 1880 visszatér Pestre - 1881-82 Tót atyafiak, A jó palócok elbeszéléskötetek – siker, anyagi elismerés - 1881 újbóli házasság Mauks Ilonával - 1887 Illyefalva országgyűlési képviselője a Szabadelvű Pártban; Tisza Kálmán barátja - út a nagyepikához: két kisregény - Beszterce ostroma (1894), Új Zrínyiász (1898) - századforduló után dzsentriregények egész sora - Különös házasság (1900), A Noszty fiú esete Tóth Marival (1908), A fekete város (1910) - tagja a Petőfi és a Kisfaludy Társaságnak, valamint az Akadémiának - élete utolsó éveiben távol kerül a politikától, az új írói nemzedékkel nem talál kapcsolatot - váratlanul hal meg két héttel negyvenedik írói jubileuma után Novellaköltészete - Mikszáth a „kis műfajt választotta „nagy mondanivalója” formájának Tót atyafiak - négy novellából álló kötet - igazán sikeresek Az a fekete folt és Lapaj, a híres dudás - hőseik a civilizációtól elzárt magányos, visszamaradott emberek – különcök - jellemző a hosszú bevezetés, a látszólag minden részletre kiterjedő jellemábrázolás - főhős leírása anekdotákból, epizódokból, megfigyelésekből, népi mondákból áll össze - második rész megcáfolja a külső jelekre épülő személyiségrajzot - nép fiai nem olyanok, amilyeneknek látszanak Az a fekete folt - cím közvetett és közvetlen jelentést hordoz - a történet végén válik értelmezhetővé, egy népdal eredetét mutatja be - Olej tragikus jellemzése, „bűnének” szimbóluma - főhős Olej tamás a brezinai bacsa - öntörvényű, érzékeny ember – hárman parancsolnak neki: Isten, talári herceg, vármegye - falusiak szerint érzéketlen: felesége temetésén nem sírt - balladisztikus figura, tragikus sors - választási helyzetben rosszul dönt, megsérti saját etikáját - történet irodalmi toposz: lányszöktetés - Olej lányát a herceg hálózza be, ő azonban nem hajlandó „eladni” - amikor a lánya helyett csak egy ajándéklevelet talál otthon, összeomlik - nem tud becstelenül élni, elpusztítja azt, ami számára a legfontosabb volt - érdekes elbeszélői nézőpont: Mikszáth az apa szempontjából ábrázol - drámai cselekmény ellentétben áll a szokványos előadásmóddal Lapaj, a híres dudás - Lapaj a társadalomtól elszigetelt látszólag érzéketlen különc megtart egy talált gyermeket - megváltozik: szinte gyermekké válik, a gyerek is megszereti őt - végén feláldozza legféltettebb kincsét, a dudáját – a semmiért A jó palócok - 15 kisebb történet: szeletnovella, pillanatnovella - hősök egy faluban élő tipikus közösség alakjai: mindent tudnak egymásról - rövid történetek, de mindegyik leleplezi a hős egész jellemét - jellemző a sűrítés, a balladisztikus, sejtető kompozíció - tematikus sokféleség: mindennapok tragédiái, csodái, babona – egyszerű emberek sorsa - új elbeszélő technika: beavatott, mindentudó, kedves mesélő Bede Anna tartozása - naiv történet - Anna halála miatt húga jelenik meg a bíróság előtt (Anna orgazda volt a szeretője miatt) - család így akarja biztosítani a túlvilágon Anna lelki nyugalmát - Bede Erzsi tisztasága mindenkit elkápráztat - végén meglepetésszerű fordulat: a bíró kegyes hazugsággal (nővére ártatlan) hazaengedi - kompozíció - bevezetésben atmoszférateremtés, a hős megjelenítése - tárgyalás: jelenetkibontás, Bede Erzsi alakjának mélyebb ábrázolása - megoldás: bíró hazudik, ez hordozza az igazságot - tárgyalásban és a megoldásban meglepetés-effektus - Erzsi tapasztalatlansága; bíró emberismerete, bölcsessége - Mikszáth etikailag tiszta közeget teremt Beszterce ostroma Regényjellemzők - 1895-ben jelenik meg, alcíme: „Egy különc ember története” - valós alapokra épül - keletkezés: Mikszáth találkozik Pongrácz Károllyal (képviselőtárs) - előzmények: Nemzetes uraimék, Szelistyei asszonyok, A beszélő köntös kisregények - világirodalmi előkép: Cervantes Don Quijote című műve - cím történelmi regényre utal - valójában társadalomregény, a századforduló Magyarországának kritikája - jelenbe ágyazott múlt, „történelmi félmúlt” – Mikszáth kísérletezik az idővel - anekdotákra épülő szerkesztés: anekdotikus realizmus, kritikai, leleplező szándék - két szálon futó cselekmény - Pongrácz István élete + Apolka története - két szál a harmadik fejezetben, Apolka túszként való átadásával kapcsolódik össze Téma - korok és életmódok, eszmények és valóság ellentéte - magasrendű eszmények szerepe a századforduló magyar társadalmában - aktuális probléma: dzsentrikérdés - Mikszáth teljes társadalomrajzot ad - kiábrándult szellemiség: nincs követendő példa, akit felmutathat - Behenczyek „úri svihákok”, lecsúszott, élősködő dzsentrik, nem hordoznak értéket - Trnowszky fivérek közül kettő szorgalom nélkül, furfanggal gazdagszik meg - György orvos lesz – csak szellemi értékeket képvisel, nem bizonyul járható útnak - Tarnóczy Emil nemes érzésű ifjú, idealista, nemzeti érzelmű (nevét magyarítja) - nem cselekvőképes: prókátor segít neki Pongrácztól kiszabadulni - Blázy (polgármester) humánus, kedves ember, de ő sem cselekvőképes - két évig Kufsteinben raboskodott a szabadságért, jakobinusok hozták haza Pongrácz István alakja - kivétel Mikszáth alakjai között: aprólékosan, szinte minden oldalról körüljárt jellemábrázolás - későn született ember, különc - Nedec várában él, ahova „be nem tolakodik a XIX. század” - különcsége által válik értékessé: elvei vannak, amelyekért kiáll - várúrként viselkedik, a középkori erkölcsök és szokások szerint él - cinkosa az egész vármegye: a haszon reményében mindenki hagyja játszani - a korban jellemző hamis fényűzés tükörképe - a magyar Don Quijote, az eredetivel ellentétben nincsenek világboldogító eszméi - Apolkával való találkozás után jellemfordulat, belső megnemesedés - Mikszáth nem dönti el, hogy Pongrácz őrült-e - főnemesi származás – védettséget élvez - vagyona lehetőséget ad a játékra, amit a környezetére is rákényszerít - éles kritika: a különc Pongrácz erkölcsileg fölötte áll a kor társadalmának - ellenpontot a Behenczy család adja: apa és fia az elzüllött dzsentritípust képviselik - Pongráczhoz mérhető, értéket képviselő figura nincs több a regényben - Apolka csak kivált tetteket és érzelmeket (Jókai női szereplőire hasonlít) - tragikus lezárás: Pongrácz István bukásra van ítélve - nagy, teátrális búcsújelenet; Mikszáth azonban visszavonja a pátoszt: túl kicsi a koporsó - túlkapásai ellenére Pongrácz István képviselte az igazi emberi nagyságot - az ábrándokat a kegyetlen valóság szertefoszlatja