Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Anton Pavlovics Csehov (1860-1904) Drámafejlődés a XIX. század végén A műfaj válsága - a dráma addig nagy emberi konfliktusok megjelenítését szolgálta - a műfajnak nem kedveznek a társadalmi tendenciák - a polgári társadalom viszonyainak kisszerűsége - az élet elszürkülése - az emberek közötti kapcsolatok felszínessé válása - a közélet és magánélet elválása - az egységes világkép és értékrend hiánya A hagyományos drámaszerkezet fellazulása - a klasszikus dráma alapvető jellemzője az emberek közötti egyidejű cselekvés - a XIX. század végén e három alapelem közül kettő kérdésessé válik - az ember marad a dráma középpontjában - a cselekvés gyakran hiányzik, pl. Csehovnál - Ibsennél az időszerkezet bomlik fel - az írók egyre több jelenséget próbálnak meg a színpadon ábrázolni - társadalmi problémák, pl. Gorkij „Éjjeli menedékhely”-ében - filozófia: gyakran nem konkrét élethelyzet, hanem általános érvényű példázat - epika: életképek, amelyek a drámát a regény műfajához közelítik - líra: szabadabb formákra jellemző Ibsen - drámaköltészete 1877-ben kezdődik - a naturalista dráma megteremtője: valóság a színpadon - A vadkacsa - új tematika: látszat és valóság drámája - a szereplők látszatvilágban, „élethazugságban” élnek - szimbolikus cím, a vadkacsa villódzó jelkép, néha allegorikus jelentést nyer - sorsa is szimbólumértékű, a mű végén nem hal meg - Gregers Werle számára az Ekdal család történetének allegóriája - az Ekdal család számára az élethazugságnak ad tápot - a valódi konfliktus már a cselekmény kezdete előtt lezajlott - a dráma végén nem oldódik meg - analitikus dráma: a múlt fejtődik fel – ez adja a drámai konfliktust - egymásnak feszülő életfilozófiák - Relling doktor szerint az élethazugságoknak tápot kell adni - Gregers szerint a boldogságért meg kell tudni szabadulni tőlük – ez is egy illúzió - szerepet kap a líra is a drámában (műfajok összemosása) - poétikus, „lábujjhegyre állított” dialógusok Konfliktus nélküli drámák - a XIX. század végétől kezdve elterjedt drámaforma - az írók az emberi élet öntudatlan mechanizmusait emelik ki - gyakran a cselekmény hiányának látszatát keltik - az emberek a konfliktusaikkal együtt élnek, ám ezek a konfliktusok nem oldódnak fel - a klasszikus tragédiában a hősök belebuktak, a komédiában úrrá lettek a konfliktuson Csehov életrajza - 1860-ban megszületik Taganrogban; ősei parasztok, apja kereskedő - 1876 családja Moszkvába költözik, ő 79-ben követi őket (a gimnáziumot befejezi) - 1880 orvosi egyetem; élclapoknak dolgozik, humoreszkeket ír - 80-as évek végén elmélyül műveinek filozófiai tartalma: céltalanság, elvesző sorsok - egyetem után orvos, de hamarosan abbahagyja - Puskin-díj, növekvő írói hírnév - 1887 első drámájának bemutatója (Ivanov) - hatalmas bukás - 1890 utazás Szahalinra, megrendítő beszámoló a fegyenctelepekről - visszatérése után Moszkvához közel, Melihovóban vásárol egy kisbirtokot - tüdőbetegségek, utazás Ausztriába, Franciaországba, Olaszországba - 1899 birtok eladása, villa Jaltában (Krím-félsziget), kapcsolat Tolsztojjal, Gorkijjal - utolsó évtized: drámák, bemutatók a Moszkvai Művész Színházban - 1901-ben feleségül veszi az egyik színésznőt - 1904 25-éves írói jubileum, utazás Badenweilerbe, halál, temetés Moszkvában Fontosabb művei - 1880 Levél tudós barátomhoz (karcolat) - 1883 A csinovnyik halála (novella) - 1887 Ivanov - 1892 A 6-os számú kórterem (hosszú novella) - 1894 Szahalin (útirajz) - 1896 Sirály - 1897 Ványa bácsi - 1901 Három nővér - 1904 Cseresznyéskert A csehovi drámák általános jellemzői Társadalomkritika - mindig egy helyszínen játszódik (vidéki kúria) - keretét általában utazás adja - a szereplők különböző társadalmi rétegekből kerülnek ki - mindig van egy orvos, egyéb jellegzetes szereplők is előfordulnak - Csehov diagnózist ad a társadalomról, de nem mutat megoldást - emberek nem találják a boldogságot, az életük értelmét - cselekvőképtelen hősök, csak szenvedni tudnak - mindig van szerelem, legtöbbször az is elhibázott vagy viszonzatlan - az alakokban gyakoriak a groteszk, abszurd személyiségjegyek Konfliktus nélküli dráma - az egész műre ránehezedik egy jellegzetes, nyomasztó légkör - a konfliktusok ez alatt részben elfojtódnak - mindig megjelenik egy „szép új világ” ábrándja - intarziás szerkesztés – egymáshoz nem illő mozaikelemek összekapcsolása - az irónia, a kritika eszköze - a szereplők gyakran elbeszélnek egymás mellett, így egymás gondolatait vonják vissza - a darab végére visszaáll a kezdeti állapot - mindig hiányzik az ötödik felvonás, a megoldás - a végén a szereplők helyzete még reménytelenebbnek tűnik Ványa bácsi A dráma alapvető vonásai - jellegzetes csehovi színmű (helyszín, keret, szereplők) - ironizáló cím: keresztnév + bácsi - téma: patriarchális világ hanyatlása, tőke uralmának kezdete - döntő fordulat: Szerebrjakov bejelentése, el akarja adni a kúriát - az egyetlen igazi konfliktushelyzet, megosztja a szereplőket - Csehov nem áll egyik oldalra sem: mindkét álláspontot hiteltelen alakok képviselik - a változtatás szükséges, mégsem rokonszenves a néző számára - elveszne a vidéki atmoszféra szépsége Kompozíció - meghatározó elem a csehovi atmoszféra - 4 felvonás, megoldás nincs - élethelyzet ismertetése - Ványa elhibázott életén kesereg, az orvos az erdőről beszél lelkesen - konfliktusok elmélyülése - Ványa és Asztrov isznak, Jelena és Szonya kibékülnek, Szonya szerelmes az orvosba - kimozdulás az alapállapotból: - Jelena és Asztrov jelenete, Szerebrjakov bejelentése, Ványa lövései - visszaáll az eredeti „rend” - bonyolult kapcsolatrendszer, nincs meghatározó, drámai konfliktus - mindenki mást szeret, senki sem boldog - a cselekményből kimarad három mellékszereplő – irónia - Tyelegin: Ványa életútjának karikatúrája - Marina: jellegzetes alak - Marija Vasziljevna: a letűnő világ megtestesítője, Szerebrjakov feltétlen híve - az intarziás szerkesztés többek között Szonya záró monológjában nyilvánul meg Szereplők - Szerebrjakov: a cselekmény mozgatórugója, a haladás megtestesítője; mégsem szimpatikus - tudósnak tartja magát, de nem tehetséges - praktikus gondolkodás, zsarnoki jellem - nem hiteles figura - Ványa: szintén tehetségesnek tartja magát, szorgalmas is, de hamis értékeknek élt - kisiklás szerelem, munka és tanulás terén - ő áll a konfliktusok középpontjában, őt értik meg a legkevésbé - mindenben ő a hibás, semmi sem sikerül neki - szláv lélek: öngyilkossági és gyilkossági kísérlet - a legnagyobb vesztes a szereplők közül - Asztrov: az egyetlen, aki valamikor érdemi munkát végzett - nemes céljai voltak, de hitelvesztetté vált - reményvesztett értelmiségi: ismeri az ország nyomorát, tehetetlenséget érez - Jelena Andrejevna: pozitív alak, mindenki szereti, ő is mindenkihez kedves - eleinte ő is tehetséges, nyitott volt - Szerebrjakovval házasság – elfojtódás - Szonya: tisztességes, dolgos, de nem szép (csak etikai értékek) - Asztrov ellenpontja, mégis szerelmes belé - ártatlansága, őszintesége eltávolítja a többi szereplőtől - ő próbálja csillapítani a konfliktusokat, ő zárja le a drámát A 6-os számú kórterem Keletkezés, műfaj - előzmény: látogatás Szahalinra, útirajz (egyszerű emberek portréja) - megjelenés Az orosz gondolat c. lapban - műfaj: kisregény, poveszty (elbeszélésnél hosszabb, regénynél rövidebb) Kompozíció - 1. kórterem ismertetése, majd Nyikita bemutatása - 2-3. Gromov életútja - 4-5. Ragin doktor bemutatása - 6-8. megkezdődik Ragin jellemének átalakulására: elveszti lelkesedését (nem operál) - 9-10. Ragin találkozik Gromovval, filozófiai vitába bocsátkoznak, a doktor élvezi - 11- Ragint elmebajosnak tartja a környezete, amiért bejár a kórterembe - 13-14. út Moszkvába, Varsóba; a doktor kölcsönad 500 rubelt a postamesternek - 15-19. Ragint elbocsátják, pénze nincsen; - bezárják a kórterembe, ahol agyvérzésben meghal Téma - Csehov legreménytelenebb hangvételű alkotása – nincs irónia - a mű tiltakozás a passzivitás és a fennálló társadalmi rendszer ellen - a kórházban virágzik a bűnözés (lopás, hárem, korrupció, betegek megtévesztése) - a 6-os kórterem egy melléképületben áll, ami a betegek (?) elkülönítését szolgálja - a kórterem az orosz társadalom tükörképe - teljhatalmú őr: Nyikita - az orosz hatalmi gépezet primitív, talpnyaló megtestesítője - felfelé alázatos, lefelé aljas, durva, kegyetlen - két párhuzamos sors: Gromov és Ragin doktor - Gromov tanár volt, majd elszegényedése és lelki gyengesége révén üldözési mániás lett - Ragin eleinte ambiciózusan igazgatta a kórházat, később abbahagyta a munkát - saját megnyugtatására új filozófia: a szenvedés és a halál az élet velejárója, amely a tökéletesség felé visz - teljes passzivitásából, nihilizmusából Gromov zökkenti ki - Gromov szerint Ragin filozófiája „megfelel az orosz naplopó természetének” - szabadon szeretne élni, szenvedélyesen szereti az életet - a passzív elmélkedés nem erény, hanem „tompa elbutultság” - Ragin a mű végén, a kórteremben döbben rá életének elhibázottságára - Nyikita ütése nyomán visszazökken a való világba - feltámad felelősségérzete, lelkifurdalás gyötri; életét elhibázottnak tartja - a mű szimbolikája szerint Oroszország egy börtön, ahol mindenki elpusztul, aki ki akar törni, vagy másképp gondolkodik